Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Sárközi Zoltán–Szigetvári István: A „SZÖVOSZ”-ba beolvadt szövetkezeti központok története és iratai / 104–122. o.

108 Sárközi Z.—Szigetvári I. nem mert szövetkezeteink vezetőinek politikai felfogása annyira eltérő, hogy autonómiájuk sérelme és a »Hangya« egységének veszélyeztetése nélkül ezt meg sem szabad kockáztatni. De ebben az esetben kivételt tettünk...« így került sor a szövetkezeti mozgalomra támaszkodó »Keresztény Kisgazda és Földmíves Párt« első párthelyiségének berendezésére, amit a »Hangya« vállalt magára. E pártra építette fel azután később Bethlen István gróf a paraszti érdekek fokozatos háttérbe szorításával a maga kormányzó pártját, a Horthy-féle úri Magyarország nagybirtokosainak és tőkéseinek vezető erejét. A trianoni békeszerződés következtében a 2240 szövetkezetből összesen 893 maradt meg az ország területén. Csehszlovákiában 597, Romániában 655, Jugoszláviában 39, Ausztriában 56 szövetkezet maradt. A szomszéd államok területén levő magyar szövetkezetek rövidesen kialakították a maguk külön központjait s önálló életet kezdtek élni. 1920-ban a Gömbös-féle ellenforradalmi, »MOVE« szövetkezetekkel együtt öszszesen 737 új szövetkezet csatlakozott a Hangyához, s ezáltal a létszám ismét felemelkedett 1777-re. 1919-ben különben az OKH-val közösen 12 millió korona alaptőkével-létrehozza a »Hangya« a »Futurá«-t. E részvénytársaság céljául a mezőgazdasági termékek értékesítését tűzték ki. 1920-ban és 1921-ben a hatósági áron történő gabonabeszolgáltatások idején a kötött forgalom lebonyolítását végezte, majd az ország legnagyobb, bizományosokkal dolgozó exportvállalatává fejlődött. További jelentős alapítás volt az Albertfalvai Gyufagyár, de emellett ismét számtalan új vállalkozásban jutott a »Hangya« komoly érdekeltséghez. A két világháború közti idő legjellemzőbb sajátossága abból adódott, hogy a Hangya 30 milliót kitevő saját tőkéje az ország gazdasági összeomlása és a pénz inflációja miatt a 20-as évek elején elúszott. Innen kezdve tehát állami hitelek és támogatás nélkül, saját erejéből már nem, tudott működni. A válságnak különben 322 szövetkezet áldozatául is esett. Az állami támogatás pedig azt hozta magával, hogy a Hangya ilyen helyzetben nem vehette fel a harcot még a kapitalizmus kinövéseivel szemben sem, mint ahogy elvei szerint fel kellett volna vennie. Jellemző ebben a vonatkozásban, hogy mikor az igazgatóság az 1920-as évek vége felé cukorgyárat akart alapítani azzal a céllal, hogy a cukorkartell magas árait letörje, a Nemzeti Bank igazgatója, Lenk Adolf magához kérette Balogh Elemért, s tudtára adta: »Az igazgatóság úgy határozott, hogy azonnal megvonja a hitelt a Hangyától, ha nem mond le a cukorgyár alapításának tervéről!« A hitelkeretet a Hangya meghátrálása ellenére is leszállították 2 millió pengővel, nehogy eszükbe jusson a terjeszkedés. A cukorkartell győzelme miatt, a magas cukorárak következtében a magyarországi fejadag a legalacsonyabbak egyike maradt egész Európában.

9 A 30-as évek elején a hazánkban különösképpen érezhető gazdasági világválságnak újabb 200 szövetkezet esett áldozatul. 1934-től kezdve azonban, a válság fokozatos megszűnésével ismét évről-évre növekedett az áruforgalom és a szövetkezetek létszáma. 1934-ben a »Hangya« Központ, a szövetkezetek, üzletrész tőkéje 8 931941 pengő 5 282 528 pengő áruforgalma 50 627 421 „ 63 888 548 „ Az értékesítési forgalom 1937-ben 30 millió. pengő, az eladási forgalom pedig 80 millió pengő volt. A szövetkezetek létszáma is újra felemelkedett a válság előtti 9 Ugyanakkor a harcias svéd fogyasztási- és értékesítési szövetkezetek térdrekényszerítettek több kartellt és létfontosságú cikkek árát 40—50 %-kal mérsékelték.