Levéltári Közlemények, 26. (1955)

Levéltári Közlemények, 26. (1955) - Sárközi Zoltán–Szigetvári István: A „SZÖVOSZ”-ba beolvadt szövetkezeti központok története és iratai / 104–122. o.

1899. 141 623 1905. 453 929 1910. 613 863 1913. 693 194 A SZÖVOSZ-ba beolvadt szövetkezeti központok 2Q7 tek száma 1900 és 1913 között 122-ről 1251-re, 22 533 tagról 189 000-re, az évi áruforgalom pedig 3 249 000 koronáról 63 259 000 koronára emelkedett. Az első világháború előtt a magyarországi falvakban Károlyi Sándor grőf fogyasztási- és hitelszövetkezetei (a »Hangya« és az OKH szövetkezetei) a villámhárító szerepét játszották az erősödő agrárszocilista mozgalmakkal szembeni Károlyi és társai nemcsak a középbirtokos osztály megmentésén fáradoztak, hanem ezektől lejjebb, »-a tulajdonos és proletár közé beékelődő osztály« erősítésén is, mert »ezzel egy neme a közvetítő osztálynak áll elő, mely a társadalmi béke előmozdításának eszköze«. Kikből állt ez az »osztály-« falun? Kis- és középbirtokos parasztokból, valamint nagygazdákból (kulákokból). Kisbirtokosok alkották ugyan a szövetkezeti tagság mintegy 70 %-át, de a vezetésben a, vagyonosabb parasztoké és egyéb elemeké volt a szó. (papok, jegyzők, tanítók, kereskedők). Hogy a szövetkezeti mozgalom mily kevéssé hathatott a szegényparasztságra, annak bizonyságául álljanak itt azok a számok, melyek párhuzamosán mutatják be a -szövetkezeti tagok létszámának növekedését és az agrárproletáriátus kivándorlását. Szövetkezeti tagok száma: Kivándorlók száma: 32 998 428 042 967 998 1 195 246 Az első világháború alatt a »Hangya« szövetkezetek száma 1276-ról 2140-re emelkedett. A gyarapodást részben az okozta, hogy a Katolikus Néppárthoz közelálló, Zichy Nándor és Zichy Aladár grófok által alapított »Keresztény Szövetkezetek Központja« 300 szövetkezettel 1917-ben beolvadt a Hangyába. Ennél sokkal inkább hatott azonban az, hogy az imperialista háború alatt a Hangya lett az állami anyagkiutalások és különféle akciók lebonyolítója. 1916-ban megalakult a »Hangya Ipar Rt.« majd egymásután vett részt a központ a legkülönfélébb részvénytársaságok alapításában, malmok, üzemek megvásárlásában, hadikölcsönök jegyzésében, stb. Ezek által természetesen még inkább beleépült a kapitalizmus rendszerébe. Ugyancsak ekkor kerültek be az igazgatóságba Károlyi Mihály révén nagy számmal szakemberek. A Proletárdiktatúra idején Hamburger Sándor volt a Hangya kormánybiztosa. Alatta fokozatosan 57 új szövetkezet berendezésére került sor, mivel a szövetkezetek fejlesztése beleillett a proletárkormány programjába is. Az ellenforradalom éveiben a »Hangya« feladta a politikai semlegességről vallott addigi álláspontját, amit pl. a cremonai nemzetközi szövetkezeti kongresszuson az első világháború előtti években a szociáldemokráciával szemben védelmezett és most már nyíltan is a kapitalizmus oldalára állt, mint annak harcos támogatója. A Hangya vezetőinek megváltozott álláspontjáról Balogh Elemér így ír: »Elhatároztuk, ha a proletárdiktatúra megbukik, a szövetkezetekben rejlő minden erkölcsi erőt latba vetünk egy keresztény, nemzeti alapokon álló kisgazdapárt megszervezésére, nehogy ismét szocialisták kezébe kerüljön a hatalom.« Ugyanakkor hozzáteszi még: »Mindenkor ellene voltam és vagyok ma is annak, hogy a »Hangya« és szövetkezetei a politikába belesodródjanak. Nemcsak azért, mert ezt a rochdalei elvek tiltják, haH Régi szövetkezeti szakemberek szerint a »kapitalizmusnak fel kell ismernie, hogy a szövetkezeti mozgalom tulajdonképpen biztosítószelep a mai túlfűtött atmoszférában és választania már csak az összeomlás, vagy egy tisztultabb, altruista szellemtől áthatott társadalmi rend között lehet.«