Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei / 77–93. o.

.Az ismertető leltárak íeladatai és módszerei 9J és olyan történeti összefüggésekre mutat rá, amelyeknek a megállapítása nem az iratok leltározójának, hanem tartalmuk feldolgozójának a feladata. Emellett a leltárak sokszor nem ismertetik a levéltárat létrehozó szervezet történetének az objektív vázát, hiányzik belőlük a pontos adatszerűség. A lehetőséghez képest csökkentenünk kell az ismertetések terjedelmét, hogy használhatók (és kiadhatók) legyenek. , A tartalmi kibontást tekintve a legfőbb hiba az, ha nem. leltárszerűén történik. Erre a családi levéltáraknál volt példa; a leltár nem ismertette a levéltár tárgyi tagozódását, narratív módon számolt be az anyagról, »tallózott^, s részletesen beszélte el a család történetének azokat a vonatkozásait, amelyek felkeltették a leltározó érdeklődését. Családtörténetet írni éppenúgy nem a leltározó dolga, mint ahogyan hivataltörténetet írni sem az ő feladata, A levéltárat létrehozó család történetének csak a vázát kell megrajzolnia, azt is csak annyiban, amennyiben a levéltár összes tételére, tartalmára vet világot. A leltár elveszti dokumentációs jellegét,, ha szubjektív elbeszéléssé oldjuk fel. Mindezek a hibák nagyrészt onnan eredtek, hogy a munka elvi alapjai és módszerei nem voltak tisztázva. Az »Útmutató« egyoldalúan az ira^ tok tárgyának ismertetését jelölte meg az 'ismertető leltárak fő céljaként s a munkálatok gyors befejezése érdekében nagyon rugalmas módon jelölte meg a követendő módszereket. Ezzel szemben azt valljuk, hogy az ismertető leltár a levéltár anyagának génetikus vizsgálatán alapuló leltárszerű ismertetés, amelynek célja a maga eszközeivel megteremteni a levéltári anyag további feltárásának és feldolgozásának tudományos előfeltételeit. Ehhez nem.' elegendő, hogy az iratanyag kezelője az anyagáról alkotott szubjektív ismereteit írásba rögzítse, hanem a forrásanyag elmélyedő, módszeres vizsgálata szükséges. Természetesen minden levéltári rendező es leltározó munkát a genetikus szempont figyelembevételévei kell végezni. Már az elsődleges rendezést és leltározást (csomójegyzékelést) is

#

az iratanyag bizonyos genetikus vizsgálatával kell egybekötni; az alapleltárak készítésénél sem volt elkerülhető, hogy az egyes .»állagok« kialakításához és belső rendjük megállapításához az iratok létrejöttének alapvető kérdéseit is vizsgálat alá ne vegyük. Az ismertető, leltárnak azonban, amely e leltártípusokkal szemben elsősorban az iratanyag belső összefüggéseit deríti fel s az iratok forrásértékét mutatja be, módszeres kutatással kell az anyag genezisét vizsgálnia: ami az

: előző munkáknál irányadó szempont csupán, az itt a cél elérésének legfőbb eszköze. Sashegyi Oszkár