Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei / 77–93. o.

84 Sashegyi Oszkár tőségében bemutassa, csupán az egyes regisztratúrák fejlődésének legutolsó, megmerevedett stádiumát mutatja be, hogy azt konzerválja. Az ismertető leltárnak ezzel szemben meg kell mutatnia a forrásanyag genetikus aspektusát is: létrejöttének leírásával kapcsolatban fel kell tárniaaz anyag belső, szerves összefüggéseit. Az alapleltár az anyag részeit elhelyezésük rendjében sorolja fel és ír ja. le. Az ismertető leltár ezzel szemben keletkezésének szerves rendjében is be kell hogy mutassa az iratanyagot; nemcsak azokban az összefüggésekben, amelyekben jelenleg van,, hanem amelyek létrehozták és sorsát meghatározták addig, amíg mai állapotába és helyére került. Végül az alapleltár az egyes sorozatokat mint, egységeket ismerteti és csupán külső leírásukat adja. Az ismertető leltárnak ki kell bontania az egyes sorozatok tartalmát, hogy feladatát, a forrásanyag használóinak útbaigazítását minél teljesebben betöltse. Az ismertető leltárat tehát a következőkben határolhatjuk el az alapleltártól: a) Áz alapleltár a levéltári anyag leíró ismertetését adja. Tételei,, amelyeknek a puszta egymásutánjából épül fel, egy-egy külsőleg is atötíbitől elkülönülő levéltári egységet: egyes állagokat, irat- és könyvsorozatokat tárgyalnak. Az ismertető leltár a levéltári anyag leíró ismertetését genetikus ismertetéssel tetőzi be; a számára természetesen adódó egységek genetikusak: egyes provenienciák, regisztratúrák és gyűjtemények. '. • b) Az alapleltár pontos leírását adja az egyes sorozatok szerkezetének, levéltári, irattári rendszerének. Nem tárja fel azonban az iratanyag belső Összefüggéseit. Ez nem. »irattári rendszer« kérdése, hanem a levéltárat létrehozó szerv történetének s a levéltár történetének, gyűjtemények, esetében az eredeti provenienciák kibontásának a kérdése; az ismertető leltárnak ezt kell megoldania. c) Az alapleltár formailag ismerteti az egyes sorozatokat, nem tárja fel azonban a sorozatok tartalmút. Az ismertető leltártól a történetkutató azt várja, hogy Őt az állagok útvesztőjében eligazítsa, s lehetőség szerint felvilágosítsa afelől, hogy egy-egy témához mely sorozatokat kell átkutatnia. . A következőkben az ismertető leltározás három lényeges kérdésével kívánunk részletesebben foglalkozni: először a leltár felépítésének a kérdésével, majd az iratanyag genetikus ismertetésének a problémáival,, végül pedig az iratanyag tartalmának kibontásáról szólunk. Az ismertető leltár felépítése. Az ismertető leltár az ismertetés kétféle aspektusának megfelelően kétféleképpen is tagolódik. A genetikus ismertetés általában provenienciánként oldható meg a legcélszerűbben, a leíró ismertetés pedig állagonként, vagy sorozatonként. így a genetikus ismertetés nagyrészt egy-egy proveniencia (levéltár) ismertető leltárának az egységes bevezető részébe, a leíró ismertetés pedig az egyes állagok külön ismertetésébe fog kerülni. A genetikus ismertetés tehát a levéltárat létrehozó szerv ismertetéséből indul ki s így jut el az anyag ismertetéséhez, a leíró ismertetés az adott levéltári rendből indul ki, azt írja le s az adott levéltári egységek tartalmát igyekszik kibontani, Meg kell azonban jegyezni, hogy az ismertető leltár felépítése az alapleltáréval szemben organikus kell hogy legyen, tételeinek szervesen egymásba kell épülniök, eredet-viszonyaiknak megfelelően. Ennélfogva a szintetikus bevezető és az analitikus leíró rész;