Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei / 77–93. o.

Az ismertető leltárak feladatai és módszerei " 83 Az alapleltározás összevont módja alkalmas volt arra, hogy aránylag rövid idő alatt elkészüljön a teljes levéltári állomány nyilvántartása, hogy áttekintést nyerjünk a közlevéltárainkban őrzött levéltári forrás* anyag mennyiségéről, összetételéről és tartalmáról. Azoknak a levéltári :anyagöknak az esetében azonban, amelyek rendezetlenek voltak s esetlegsegédkönyvekkel sem voltak ellátva,- valóban csak a nyilvántartás céljait szolgáló legáltalánosabb adatok felvételéről lehetett szó. Az Országos Levéltár egyes nagy egységeiről készült alapleltárak (bizonyos, elsősorban a levéltáros használatára való kérdőpontok kihagy ásával) külön kötetekben, sokszorosított formában jelentek meg, hogy a kutatók tájékoztatására szolgáljanak, addig is, amíg az ismertető leltárak elkészülnek.

8 . ; . Ma már az Országos Levéltár egyes részlegeiben — miután az alapleltárak elkészültek — ismertető leltárak készítése a főfeladat. A munka célkitűzéseit és módszereit egy 1952-ben készült utasítás írja elő. Az új "utasítás, amely lényegesen terjedelmesebb, mint a tíz évvel korábbi, a fő súlyt az iratsorozatok »-tárgyának« az. ismertetésére helyezi s á hivat tal- és levéltártörténeti adatoknak is csak annyiban ismeri él a jogosultságát és szükségességét, amennyiben ahhoz és az irattári rendszer ismeretéhez segítséget nyújtanak. 1953 decemberében, amikor a munkálatok már bizonyos előhaladást tettek, szélesköm értekezlet vitatta meg acélok és eszközök kérdéseit. Az ott felvetett szempontok, Valamint az azóta felgyűlt gyakorlati tapasztalatok alapján immár égetően szükségessé válta munkálatok egységes profiljának kidolgozása. Az alábbiakban a szerző megkísérli, hogy az ismertető leltározással kapcsolatban néhány elvi és gyakorlati megállapítást tegyen. Hangsúlyozza azonban, hogy cikke egyéni véleményét tükrözi s nem tekinthető hivatalos állásfoglalásnak. TVtindazonáltal azt reméli, hogy — ha nem is közvetlenül, legalább" köz^ ^etve, problémafelvetéseivel — sikerül némileg hozzájárulni e magyar levéltári szempontból, s magának a történettudománynak szempontjából nagyjelentőségű munkalatok elvi célkitűzéseinek tisztázásához és gyakorlati módszereinek végleges kialakításához. A mi ismertető leltárunk, éppúgy, mint az alapleltárunk, az össze"vont vagy sommás leltárak (áttekintések, útmutatók) típusába tartozik. .A kettő közül az egyik — elméletileg — belső használatra készült, s csak a másikat készítjük eleve avval a célzattal, hogy a kutatók igényeit kielégítse. Ez a szempont azonban nem von közéjük éles határvonalat, az ismertető leltározás nem annyira a levéltári forrásanyag újbóli leltárbavételét, mint inkább az alapleltár tájékoztató jellegű részeinek a kiegészítését jelenti. Hogy tehát az ismertető leltározás célkitűzéseit pontosabban meghatározhassuk, az ala'pleltárból kell kiindulnunk, hiszen erre az alapra épül az egész munka, ezen mérhetjük le továbbvitelének szükségleteit és lehetőségét. . Az alapleltár a levéltári anyag szerkezeti aspektusát adja: az anyagnak a leltározás időpontjában létező levéltári rendjét, állapotát rögzíti. A leltározásnak ez a módja függő helyzetbe hozza a leltározót a regisztrálóitól, s nem alkalmas arra, hogy a forrásanyagot a maga történeti jelen8 A szovjet levéltárak a nyilvántartás és tájékoztatás egységes rendszerét építik ki, ama meggondolás alapján, hogy a kettő között nincs lényeges funkcióbeli különbség. (Lásd: K. Mityájev: A levéltárügy elméleté és gyakorlata. .Moszkva, 1946. Magyar fordítása - Budapest, 1954. . 6*