Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei / 77–93. o.

•Az ismertető leltarák feladatai és módszerei . 79 kozású külföldi levéltári anyag leltárba vétele, összevont és ismertető formában. »A magam csekély nézete szerint az ilyen levél- és könyvtári statistikának úgy kellene összeállítva lenni, hogy abban minden levél- s könyvtár teljes tartalma legyen feltüntetve. A kutató minden egyes archívumról tudja, mit kereshet ott, nem elenchust vagy cathalogust értek a statistika alatt, de útbaizgatítót. Már pedig ilyen statistikát most összeállítani azért nem lehet, mert mint említem, levéltáraink túlnyomó részben csak egyes szernpontok és. thémák szerint vizsgáltattak meg. Vegyük csak a központi országos levéltárat. Az egyes tisztviselőket s az ott hoszszas ideig búvárkodó tudósokat kivéve, ugyan ki tudja, mely thémára s mily irányban lehet ott anyagot találni. Míg a tervbe vett Levéltári Kalauz ki nem- adatik, addig a sötétben tapogatódzunk.« Levéltárainkról az első összefoglaló ismertetést az erdélyi szász Zimmermann nyújtotta. 1890-ben.

4 Zimmermann az irodalomban szétszórt adatokat gyűjtötte össze és azokat egészítette ki — főleg az erdélyi levéltárak vonatkozásában — saját kutatásainak eredményeivel; munkája ennek következtében tartalmilag meglehetősen egyenetlen. Az Országos Levéltárat ismertetve pl. a helytartótanács levéltárát csak névleg említi meg; az erdélyi gubermum levéltárának viszont leltárszerűen felsorolja egyes állagait. A munka,tehát a Pauler és Thallóczy által lefektetett alapokat fejlesztette tovább, a magyar levéltárügy azonban még igen meszsze volt attól, hogy a fentebb idézett ideális követelményeket kielégíthesse. •'• • * • Ugyanakkor; egyes levéltári anyagokról részletesebb ismertetések jelentek meg. A Történelmi- Tár a nyolcvanas évek végén kezdte meg Beké Antal tanulmányainak közlését a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori. konvent levéltárairól, amelyek már szorosabb értelemben vett ismertető leltáraknak tekinthetők, mert előbb a levéltárak keletkezéséről, történetéről szólnak röviden, majd az egyes okleveleknek és iratoknak a kiállító személyek szerinti, valamint a tárgyuk szerinti jegyzékeit "közlik, végül pedig az oklevelekről és iratokról készült regésztákat adják. Ujabb típust képviselnek Tagányi Károlynak a századforduló körül megjelent sommás ismertetései a régi országos levéltárról s a magyar és erdélyi kancellária levéltárairól. E leltárak összeállításában tudatosan a modern levéltártudomány szempontjai érvényesülnek. Tagányi a levéltárakat .hivatalok vagy testületek működéséből létrejött szerves történeti líépződményeknek tekinti s leltárainak szerkezete nem az esetleges felállítási rendet követi, hanem a proveniencia elvének megfelelően, a hivatal működésének s a levéltár történetének -tükrében ismerteti az egyes sorozatokat, világos áttekintést adva az irattári rendszerek változásairól. Ismertetései kiterjednek a sorozatok tárgyának rövid közlésére és leltárszerű adatokát is tartalmaznak: megadják az egyes sorozatok terjedelmét csomószámokban s tájékoztatnak a segédkönyvekről is. A Levéltári Közlemények megindulása óta ez az új folyóirat vette át a Századoktól, illetve a Történelmi Tártól a levéltárak ismertetésének feladatát. A Közleményekben megjelent ismertetések váltakozó,* ötletszerű rendben foglalkoztak egy-egy megyei, városi, családi, egyházi vagy nagy * Zimmermann, Franz: Über Archive in Ungarn. Ein Führer durch ungarländische und siebenbürgische Archive. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Lan•deskunde. 23. k. Herrmannstadt, 1890. 618—846. 1.