Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei / 77–93. o.

77.AZ ISMERTETŐ LELTÁRAK FELADATAI ÉS MÓDSZEREI Az Országos Levéltárban jelenleg folyó munkálatok közül arányaiban és jelentőségében legkiemelkedőbb az, amelynek célja ú. n. ismertető leltárakat • készíteni a levéltárban őrzött történeti forrásanyagról. Hosszú évek elmélyedő munkájával fognak e leltárak elkészülni, s a. tájékoztatás, amit az ország központi levéltárának az anyagáról nyújtanak, legalább egy nemzedéknyi időre szolgál majd á hazai történetkutatói munka alapjául. Ez a tény arra kötelez, hogy körülnézzünk e műfaj területén s megkíséreljük a feladatok és módszerek kérdését közelebbről megvizsgálni. Az ismertető leltári műfaj előzményei nálunk körülbelül a múlt század közepéig nyúlnak vissza. A kiegyezés után, amikor hazánkban a történeti érdeklődés fokozott mértékben a nemzeti múlt — s főleg függetlenségi hagyományaink — írásos emlékei felé fordult, történetkutatóink és levéltárosaink tollából számos levéltárismertetés látott napvilágot. A »Századok«, a Magyar Történelmi Társulat folyóirata a hetvenesnyolcvanas években önálló cikkekben s a társulati bizottságok jelentéseiben tárta fel azt a forrásanyagot, amelyet addig a kutatástól elzárt és féltve őrzött családi és egyéb levéltárak rejtegettek. (Körülbelül ugyanebben az időben indult meg egyes nyugati államokban a nem állami levéltárak anyagának tervszerű leltározása a történészbizottságok részéről.) A Magyar Történelmi Társulat bizottsági jelentései nem. nevezhetők leltáraknak; nem is törekedtek teljességre, inkább csak a szakkörök figyelmének a felkeltését célozták: a Társulat tagjainak rövid nyári kiszállásaik alkalmával általában nem volt idejük arra, hogy a megvizsgált vidéki levéltárak anyagát rendszeresen átkutassák, csak az érdeklődési körükbe vágó fontosabb iratokat ismertették részletesen. A korszak nagy kutató szorgalmának és romantikus lelkesedésének a tanúbizonyságai mégis e jelentések; értékük egyrészt abban áll, hogy a porlepte iratok történeti becsének a tudatát keltették fel a közönségben, másrészt a történettudományt gazdagították számos új, addig ismeretlen adattal és adalékkal. Ezeknek az ismertetéseknek már. keletkezésük alkalomszerűsége is némi szubjektív színt kölcsönöz, hangjukból kiérződik a felfedezés izgalma, az öröm, amellyel kutatóink az eltemetett levéltári kincseket a felszínre hozták. Thaly Kálmán többek között így ír a Rákóczi—Aspremont levéltárról: »A maga szent érintetlenségében van itt még minden. A kegyelet bizonyos megmagyarázhatatlan, részvétteljes, gyöngéd érzetével oldozgattam fel egymásután a tragicus sorsú fejedelem kezeivel összekötözgetett régi szalagokat; s midőn egy^gy iratcsomag tömött halmaza élőmbe omlék másfélszázados bilincseiből: új és új meglepetés várt reám minden percben, nem tudhatván előre: á szabadságharc mely ne-