Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Baraczka István: A selejtezés időszerű kérdései / 56–76. o.

A selejtezés' időszerű kérdései Ti saját kenyéradó gazdáik intézkedései ellen aligha állott módjukban protestálni. Csak népünk felszabadítása után, népi demokráciánk megerősödésével vált lehetségessé a magyar levéltárügy megszervezése. Aligha szorul bővebb fejtegetésre, hogy a levéltári törvény (29/1950. tvr.) megalkotásával és életbeléptetésével, a Levéltárak Országos Központjának a levéltárügy élére állításával a magyar levéltárügy szervezése befejezést nem nyert. A LOK-nak éppen egyik legfontosabb feladata, hogy a szervezést tovább vigye, illetőleg a további szervezésre javaslatokat tegyen. A fiatal szervezet első teendője természetszerűen a veszélynek kitett levéltári anyag megmentése, levéltárakba gyűjtése volt. Több tízezer középkori oklevéllel és a modern anyag folyómétereinek ezreivel gazdagodtak levéltáraink. Ami az anyag selejtezését illeti, senki előtt sem volt kétséges, hogy a selejtezés égető problémái megoldásra várnak. Már az első begyűjtések során, úgyszólván menet közben történtek selejtezési kísérletek. Ezek nem voltak hiányosság nélkül valók.. Akkor azonban merész kísérletezések helyett inkább az értékes iratanyag megmentése, semmint az értéktelen anyag maradéktalan leválasztása lebegett a lázas ütemű munka dolgozói előtt. Az első szervezett és érdemleges selejtezési munka 1951-ben indulhatott meg (185/1951. (X. 23.) MT. sz. rendelet a közületi szervek (vállalatok) iratainak megőrzéséről és selejtezéséről). Meg keli őszintén mondani, hogy e rendelettel kapcsolatban a zsönge levéltári szervezetnek sokszor kellett energiát kifejtenie mindig kötelességnek tekintett jogainak helyes értelmezéséért és érvényesítéséért. A rendelet alapján végzett munka elméletileg is, gyakorlatilag is sok hiányosságot mutat. Ezek néhányára tanulságul is rá kell mutatnunk. A rövid időközökben (évenkint) lebonyolítandó selejtezés kis parcellákra tördeli az iratanyagot. Ilyen rövid távlatból és ilyen kis részekre tördelten az iratanyag alaposan nem értékelhető. Az előkészítés munkája nélkülözte a hivataltörténeti elemi ismereteket, híjával volt a nyilvántartási alapvető adatoknak. Lényegében és elvileg a polgári levéltártudomány eredményeire támaszkodhatott. Ügykörjegyzékei nem az anyag közvetlen tanulmányozásán alapulnak; nem igazgatási áganként, nem termelési áganként tagolódnak; telve vannak félreérthető gyűjtőfogalmakkal és azonos fokú szervek azonos ügyeinek őrzési határidőit eltérően tartalmazzák. Viszonylag hosszú idő alatt keletkezett anyagra készültek és nincsenek periodizálva. (Alig hihető, hogy pl. 1878-ban keletkezett egyugyanazon ügy úgy szemlélhető és értékelhető,.* mint az 1938-ban keletkezett.) Viszonylag sem teljes. Sok, éppenséggel selejtezhető iratkategóriát nem tartalmaz. További hiányossága a rendeletnek, hogy nem. jelöl ki óvatosan selejtezendő mintalevéltárakat. Nem számolt reálisan a rendelkezésre álló káderállománnyal. Az ügyiratok egyedenként való történeti elbírálását bízta olyan dolgozókra, kiknek sem megfelelő fölkészültségük, sem .gyakorlatuk nem lehetett. Hiányos volt a végrehajtás előkészítése, és nincs a rendeletnek hatékony szankciója. E hiányosságok magyarázatára több körülmény szolgál: az úttörés roppant nehézségei, elméleti és gyakorlati ismeretek és tapasztalatok -hiánya; legfőképpen azonban az a körülmény, hogy nem állottak ren-