Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Baraczka István: A selejtezés időszerű kérdései / 56–76. o.
70 Baraczka István nulmányozásához még helytörténeti szempontból sem lesz szükséges valamennyi általános iskola ügyiratváltásainak, számadásainak, .osztálynaplóinak stb. iratanyagát megőrizni. Elegendő tehát, a helytörténet kívánalmait is, szem előtt tartva, néhány lehetőleg régi és lehetőleg teljes anyagú jellegzetes általános iskola levéltárának kijelölése, melyeknek anyaga ügyiratonként való értékeléssel lesz selejtezhető. E mintaként megőrzendő iskolai levéltárak anyagának selejtezésénél azonban csupán az egészen jelentéktelen ügyiratok kiemelésére lehet szorítkozni. Az összes, többi általános • iskolai levéltárból viszont, néhány értékes iratféleség kivételével (az iskolai anyakönyvek, a tantestületi jegyzőkönyvek, a tan^ menetek, stb.) valamennyi más iratot adataik típusos volta miatt az értékminimum alá lehet .sorolni. Azaz nemcsak egész levéltárak, hanem azok e §y~ e gy iratsorozatának esetében is lehetséges az értékminimum elméletével az iratok egyedi elbírálásánál átfogóbb módszerekkel értékelni. Valamely levéltár anyaga javarésze értékminimumának megállapításával kapcsolatban a levéltárosnak körültekintően kell eljárnia. Az értékminimumot kizárólag jelentős számban .működő, típusos, a termelésben, vagy az igazgatásban — általában működési ágazatukban — jelentős szerepet nem játszó szervek esetében lehet alkalmazni. Ebben az esetben is — mint általában az értékminimum tekintetében érintett egész levéltárak esetében — mintalevéltárak kijelölését kell eszközölni, melyeknek anyaga csupán az egészen jelentéktelen és kétségtelen selejtanyagtól tisztítható meg. Az értékminimum elméletét nem lehet alkalmazni egyedi 1 sajátosságú szervekre, még a kisebb jelentőségűekre sem. Különösen akkor nem, ha e szerveknek valami okból kevés iratanyaguk maradt meg. •Sőt ha egy-egy ilyen szerv levéltárából csak néhány, még oly jelentéktelen irat maradt is fenn, ezeket az iratokat, a szerv működésének egyedül fennmaradt dokumentumait kiselejtezni nem szabad, hacsak a szerv egykorú működése, vagy az iratokban dokumentált adatok más, szervek iratanyagában nem tükröződnek. • Ugyancsak helytelen volna a minimum alkalmazásával kapcsolatban pusztán elméletileg következtetve megállapítani, hogy bizonyos azonos adatokat tartalmazó iratok mely • más. szerveknél találhatók meg. Ebben az esetben gyakorlatilag meg kell állapítania a levéltárosnak, hogy tényleg megtalálhatók-e az azonos adatokat tartalmazó iratok az elméletileg feltételezett helyeken. Azaz más szóval: ha az iratok körülményeikben meghatározott értékével kapcsolatban a körülményeket — például több helyen való fellelhetőségüket —- vizsgáljuk, nem elegendőek az elméleti,, jogszabályi stb. alapból vont hipotézisek, hanem minden esetben ténybeli megállapítások szükségesek. A mintalevéltárak kijelölése az értékminimum alá eső szervek közül nem történet mechanikusan. A kijelölés' érintse a legtipikusabb szerv levéltárát, valamint a némi egyéni jellegzetességgel rendelkező egy-két más levéltárat. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a kijelölésnél a helytörténeti szempontokat és igényeket. Hasonlóképpen' ügyelni kell arra, hogy a kijelölt levéltárak anyaga teljes, folyamatos legyen. E levéltárak lehetőleg tartalmazzák a jogelőd iratanyagát is. Ha például az általános iskolák levéltárai közül kell mintalevéltárakat kijelölnünk, mintalevéltárul a legrégibb iskolák levéltárait jelöljük ki; lehetőleg egy-két olyant, amelyeknek anyaga állami-elemi, vagy községi iskolai idejéből is tartalmazza az iratanyagot. Ne mulasszuk el felekezeti, nemzetiségi, ipari,,
