Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Baraczka István: A selejtezés időszerű kérdései / 56–76. o.

A selejtezés időszerű kérdései . 69 tárakat kell kijelölni és ezek anyagát megtartani. A mintalevéltárak selejtezése során csupán a semmitmondó, egészen értéktelen iratok selejtezlietők ki. Az efféle levéltárak anyagának forrásértékét csökkenti típusos ismétlődésük magas száma is. A levéltárosok munkáját és raktáraik férőhelyeit nemcsak a változatosan értéktelen anyag veszi igénybe haszontalanul, hanem a típusosán értékes és éppen ezáltal értéktelenné váló anyag tömege is. Az értékminimum módszerének alkalmazását illetőleg az iratanyag felső korhatárát jóval közelebb kell az alsóhoz viszonyítva meghúzni, mint a normál-selejtezés esetében. Erre különben a minimummal vizsgálható szervek keletkezésének időpontja önmagában is félreérthetetlen •útbaigazítást ad. Az értékminimum alkalmazása látszólag ellentétben van á szovjet levéltárosok abbeli nézetével, amely szerint, ha egy működött (tehát már .nem működő) szerv iratanyagából csupán értéktelen iratok maradtak is fenn, azokat a szerv egykori működésének dokumentálására meg kell tartani. Ilyenformán az értékminimum elméletét nem lehetne alkalmazni. Az ellentét csak látszólagos. A szovjet levéltárosok ugyanis, jól ismerik az »-elnyelt« és »visszatükrözött« iratok fogalmát, sőt a selejtezésnél e fogalmakat gyakorlatilag alkalmazzák is. Ha tehát csupán a megszűnt szerv egykori működésének dokumentálása a feladat, ezt a »visszatükröző«, illetőleg »elnyelő« iratok is megoldhatják. Lényeges kérdés itt az

5 hogy .milyen szervekről van szó. Ha ugyanis olyan szerv forog szóban, amely nem esne véleményünk szerint sem a minimum alá, ebben az esetben nincs probléma, mert nincs minimumról szó; sőt helyes az az álláspont, hogy a fennmaradt néhány, esetleg értéktelen irat is megtartandó lesz éppen azért, mert ezeket más szerv anyaga nem tükrözi. Ezeket az iratokat azért is meg kell tartani, mert a szerv egykori működésére valami fényt vetnek a bennük megörökített adatok értékének arányában. Ebből -az következik, hogy az értékminimum elméletét lehetséges alkalmazni kis jelentőségű, típusos szervek iratanyaga esetében. E szervek egykori működése más szervek iratanyagában tükröződik legalább oly mértékben, ihogy egykori létük kétségtelenül dokumentálható. Lesznek olyan szervek, amelyeknek levéltárai teljes iratanyagukat tekintve nem esnek ugyan az értékminimum alá, de anyaguk javarészének levéltári értéke nincs. Minthogy azonban bizonyos irataik levéltári értékűek, a levéltáros e levéltárakról látatlanban le nem mondhat. A viszonylag csekély számú, levéltári értékű anyag megjelölésével és kiválasztásával azonban eleget lehet, tenni e levéltárak selejtezésének anélkül, hogy az egész iratanyag darabról-darabra való értékelését, válogatását végre kellene hajtani. .. '.,..' Ilyenek — egyebek között — az általános iskolák levéltárai. Iratanyaguk általában az értékminimum fölött van. Úgyszólván kivétel nélkül megtalálhatók bennük az iskolai anyakönyvek, a tantestületi jegyzőkönyvek, tanmenetek, beírási naplók, stb. többnyire a régibb évjáratokra is; az ügyiratváltások, számadások, osztálynaplók, stb. jórészt csak az újabb évjáratokra. Az ezernél több általános iskolai levéltár. bizonyos iratainak értéke típusos ismétlődésük arányának megfelelően csökken. Az iskolák működésének megismeréséhez, az.elemi oktatás mikéntjének és szintjének ta-