Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Baraczka István: A selejtezés időszerű kérdései / 56–76. o.

A selejtezés időszerű kérdései 59 levéltárosok a gondolatra sokszor és szívesen, hivatkoztak. (V. ö. Szabó István: Levéltári útmutató, Budapest, 1941. 68. 1.) — Gyakorlati okokból nem fogadták el az «-idealisztikus álláspontot-«, de a selejtezés szükségessége helyett inkább »elkerülhetetlenségéről« beszéltek. (V. ö. Bánrévy György: A selejtezés általános elvei. Levéltári Közlemények, Budapest, 1939. 159. 1.). A selejtezéssel kapcsolatos állásfoglalások és az iratanyag szubjektív értékelése mindenkor az adott korszak iratértékelésében gyökereztek. A feudális korszak iratértékelését köztudomásúlag az jellemezte, hogy az iratanyagban előjogok és kiváltságok dokumentumait látta. így történt, hogy pl. a harmincadhivaitalok számadási irományainak nagy részét, amelyeknek megőrzését a bevételek elszámolása után jelentéktelennek, jogok biztosítása szempontjából közömbösnek tartották, a gazdaságtörténet nagy veszteségére kiselejtezték. A polgári korszak, miután az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kivívta az előjogok és kiváltságok eltörlését, a levéltárban lévő iratokban a történetírás forrásanyagát becsülte. Sajnos a polgári korszaknak ez a szemlélete nem érvényesült a frissen keletkező iratok védelme tekintetében. A kifejlődő »jogállam« bürokráciája az akták ügyviteli értékét tolta előtérbe. Az újonnan keletkező akták iránt a távolabb visszatekintő forrásanyagszemlélet közömbös maradt. Nem gondolt arra, hogy az iratanyag később természetszerűleg »-történetivé« válik. Nem egy esetben a megszűnt hivatalok, hatóságok egész iratanyaga ment a nemtörődömség miatt veszendőbe; a közép-, de főképpen az alsófokú hatóságok iratanyagának jelentős része pedig iratpusztításnak is beillő »selejtezéseknek« esett áldozatul. (Egyetlen teljes községi levéltárunk sincs!) * A selejtezés lehetőségének és szükségességének elválasztása nem jelenti azt, hogy közöttük összefüggés ne állhatna fenn. Így egyebek között az iratanyag kora és értéke, vagy az iratanyag mennyisége, tömege és értéke között feltétlenül összefüggés van. Ez az összefüggés azonban nem úgy jelentkezik, hogy az újabbkori anyag kevésbbé értékes, mint a régi; vagy hogy a nagyobb tömegű anyag értéktelenebb, mint a kisebb mennyiségű. Az iratanyag korának és értékének, valamint tömegének és értékének az összefüggéseket szemmeltartó vizsgálatánál helyes sorrendet kell tartani. A helyes eljárás sorrendje az, hogy előbb az anyag értékét és később az anyag korát és tömegét kell megvizsgálnunk. Az újabbkori anyag selejtezését nem azért részesítjük előnyben a régebbi anyagéval szemben, mert hozzánk közelebb fekvő korban keletkezett, közelebbi a kapcsolatunk az anyaggal, hanem azért, \mert a vizsgálódások szerint az újabbkori anyagban több az értéktelen irat. A nagyobb tömegű iratanyag sem a tömegénél fogva értéktelenebb a kisebb tömegűnél, hanem a benne — tapasztalás szerint — nagyobb számban lévő értéktelen iratnál fogva. A szükségesség pedig azt kívánja, hogy előbb a nagyobb mennyiségű értéktelen iratot tartalmazó anyag selejtezése kerüljön sorra. Az újabbkori anyag keletkezésének kezdő éve a közfelfogás szerint; 1867. Ez az év egyúttal a selejtezhető iratanyag szokásos határ éve is. Valóban több körülmény szól 1867-nek selejtezési korhatárul tekintése