Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Baraczka István: A selejtezés időszerű kérdései / 56–76. o.

A selejtezés' időszerű kérdései megoldott selejtezési feladat van hivatva igazolni azáltal, hogy a levéltári anyagot teljes értékűvé teszi a makulatúra leválasztásával. Végül a modern anyag roppant különbözősége, differenciáltsága talán egyetlen levéltári munkánál sem inkább, mint a selejtezésnél a levéltárost sokoldalú ismeretek elsajátítására sarkalja. Enélkül a modern anyag értékelése el nem képzelhető. Helytelen volna elhallgatni e kérdésekkel kapcsolatban, hogy a problémát nemcsak levéltári, belső szakmai körülmények súlyosbítják, hanem külsők is. Ezek közül meg kell említeni a történészek tartózkodását, szinte közömbösségét a levéltári anyag értékelésével, selejtezésével kapcsolatban. Igaz ugyan, hogy a kérdésekkel foglalkozó levéltárosok, mint mondani szokás, történész-levéltárosok. Ilyen, az anyagra nézve sorsdöntő levéltári munkánál azonban a történészek véleményének nem szabad véka alatt maradnia, A forrásanyag védelme, értékelésének megbízhatósága sokoldalú vizsgálódást igényelnek; közöttük feltétlenül azokét, akik annak feldolgozásával foglalkoznak, és így a lehetséges érdeklődés irányait is közelebbről megjelölhetik. A másik nem kevésbbé jelentős külső körülmény, hogy a selejtezés szükségességét, hovatovább mértékét, sőt ütemét is nem valamely szakkérdés megoldásának eredménye, a selejtezésre számbajöhető iratanyag értékelésének tisztázása, hanem a papír nyersanyagára irányuló igény szabja meg. A nyersanyagszükséglet és a levéltáros selejtezési szakmunkája összhangba hozható. A levéltáros az iratanyagból kikerülő makulatúrával nem tud és .nem akar okosabbat kezdeni, minthogy nyersanyagként felajánlja. Nem érdeke á levéltárosnak, hogy anyagát a levéltári érték szintjét meg nem ütő papírtömeggel terhelje, a levéltári szempontból haszontalan papírtömeg tehertételével gyűjtse be, rendezze, leltározza, áldozza fel lomnak értékes állványait. Viszont alaposan nem értékelt, az értékelés után rendszeresen nem selejtezett, a részletes és gondos ellenőrzés mellőzésével zúzdának adott iratanyagban olyan értékek mehetnek veszendőbe, melyeket sem megvásárolni, sem újra előállítani, sem mással pótolni nem lehetséges. Kiirtott erdőt lehet újra telepíteni,, a történelem azonban csak egyszer hagyja ránk dokumentumait. Ezek selejtezés útján való kiválogatása nem könnyű feladat és csak alapos vizsgálódás után is nagyon ritkán lehet gyors munka eredménye. Bármily ellentmondásnak látszik: a nyersanyagként felhasználható makulatúra jórészben nem a levéltári iratanyagban van. Figyelemre méltó volna a várható papírnyersanyag abszolút és relatív értékét, valamint várható mértékét szembeállítani a szakszempontokat kevésre becsülő, át nem gondolt selejtezéssel veszélynek kitett értékekkel. A levéltári anyag nem az egyetlen — és a makulatúrát nagyobb mennyiségben tartalmazó iratsorozatok átselejtezése után egyre kevésbbé jelentős — lelőhelye és tartaléka a papírnyersanyagnak. A selejtezésnek nemcsak legnehezebb, de legalapvetőbb kérdése is az iratanyag értékelése. Általánosságban selejtezésről akkor szokás beszélni, ha valamely készlet értékes darabjai között értéktelenek is vannak, és az értéktelen darabok készletből való kiemelését, eltávolítását valami indokolja. Az értéktelen darabok meghatározását, azaz a készlet