Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Baraczka István: A selejtezés időszerű kérdései / 56–76. o.

56 A SELEJTEZÉS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI Levéltári feladataink közül a selejtezés iránt mind alapelveit, mind módszereit illetőleg élénk az érdeklődés. A feladattal kapcsolatban több kérdés mindmáig nem tisztázódott, viszont néhány alapelv tekintetében a nézetek véglegesnek és egyértelműnek tekinthetők. így nem vitás az, hogy a selejtezés lehetséges és szükséges. Nem kétséges az sem, hogy a feladatot lényegében a levéltárosnak kell megoldania. A levéltárosok, akik a kérdéssel behatóbban foglalkoztak, úgy látják, hogy a selejtezés egyike legnehezebb feladatainknak. Ennek több oka van. A selejtezés mindenekelőtt a levéltári anyag értékelésén alapszik. A levéltári anyag értékelése bizonyos mértékben más levéltári munkákhoz is szükséges. A selejtezés azonban az anyagnak nem csupán valamilyen szempontból való értékelését igényli, hanem minden részletében való, minden szempontú értékelését. Továbbmenően egyéb levéltári munkákhoz többnyire elegendő a levéltári anyagnak önmagában való értékelése, a selejtezéshez a levéltárosnak át kell tekintenie az anyagában képviselt értékes adatok egyéb lelőhelyeit is. Az egyéb természetű levéltári munkákhoz szükséges értékelés esetleges hibái, ha fáradságos mun-^ kával is, de minden esetben többé-kevésbbé helyrehozhatóak; a selejtezéshez szükséges anyagértékelés balfogásai helyrehbzhatatlanok, A selejtezésnél ugyanis az értékeléssel kapcsolatban az anyag léte vagy nemléte forog kockán. Ugyanez vonatkozik a selejtezés végrehajtására is. Egyéb levéltári munkák esetében, tegyük fel a rendezés vagy leltározás esetében az anyag sorsától függetlenül lehet jó.vagy rossz munkát végezni. A roszszul rendezett levéltári anyag rendje később bármikor helyreállítható; a helytelenül leltározott anyagról újabb és jó leltárat lehet készíteni. Ezzel szemben a rosszul végrehajtott és rosszul ellenőrzött, idejében ki nem javított selejtezési munka végzetes a levéltári anyagra, mely így veszendőbe megy. A levéltári anyag értékelésében és a selejtezés végrehajtásában fölmerülő nehézségek és problémák korántsem csupán a felelősség oldaláról súlyosak. Az anyagban rejlő forrásértékek fölmérésének kezdetlegessége, a hivataltörténeti adatok feldolgozásának hiánya, á levéltári anyag sorozatainak következetlen és részleteiben sokszor ismeretlen csonkasága, a hiányok megbízható és áttekinthető nyilvántartásának még fönnálló elégtelensége, az egymást fedő adatok különböző anyagokban való föllelhetőségének esetenként történő puhatolása: mind

: olyan kérdéséket jelentenek, amelyek súlyosbítják a selejtezés problémáit. Hozzájárul ehhez, hogy a levéltárosok alapvető kötelességével, az iratanyag gyűjtésével és megőrzésével szemben a selejtezés első pillanatra ellentétesnek látszik. Az ellentét látszólagosságát éppen a helyesen