Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

A magyar, levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után 53 A belső levéltári célokat szolgáló s viszonylag rövid idő alatt elkészíthető alapleltár mellett szükségesnek mutatkozott olyan leltárak elkészítése is, melyek a kutatók számára készülnek, s az anyagot átfogóan bár, de mégis részletesebben ismertetik. Ezek az úgynevezett ismertető leltárak — melyeknek közzététele nyomdai úton fog történni -— lesznek hivatottak arra, hogy a levéltárakban őrzött egyes sorozatokról az érdeklődőket tájékoztassák, s megkönnyítsék a kutatók számára az eligazodást a. nagy terjedelmű, szerteágazó levéltári anyagban. Az Országos Levéltárban elsősorban a feudáliskori iratanyagban már 1951 óta folynak nagyobb mértékben ilyen irányú munkák,

100 e leltározási módnak a polgári korszak központi anyagára, továbbá a megyei és városi eredetű anyagra való kiterjesztésének kérdése egyelőre nem tisztázódott, minthogy felvetődött annak a kérdése, hogy az iratanyag ilyen módszerekkel való ismertetése helytálló-e olyan esetben, egyrészt ha különböző segédletekből könnyen megismerhető újabbkori szervek anyagáról van szó, másrészt, ha azonos jellegű és azonos feltételek között működő helyi szervek (megye, város) típusos anyagát kell ismertetni. A levéltáraknak még igen sok teendőjük van az iratanyag rendezése terén. Egyes levéltárak, melyek a háborús események következtében iratanyagukban nagyobb arányú rendfelbomlást, szenvedtek (Tolna, Vas), .az utóbbi években jelentős rendezési munkákat hajtottak végre, amelyek azonban még nem fejeződtek be, s e levéltárak még nem tudták elérni a háború előtti rendezettség fokát sem. Nagyobb arányú rendezési feladatot jelent a levéltárak számára a nagy mennyiségben újonnan begyűjtött iratanyag is. A begyűjtött iratok ugyanis a legtöbb esetben kisebbnagyobb rendezésre szorulnak. Különösen áll ez az 1952. évben megindult általános selejtezés előtt begyűjtött iratokra, de sajnos a szabályszerű selejtezési eljáráson keresztülment anyagok esetében sem történhetik az meg, hogy az átvett iratcsomók minden további munka szüksége nélkül végleges elhelyezésre kerüljenek. A levéltárak arra törekednek, hogy minél kevesebb anyaguk legyen olyan, ami rendezetlen és így a kutatás számára hozzáférhetetlen. A legtöbb levéltárnak ezen a területen még évekre kiterjedően átlagon felüli feladatai lesznek. Fentebb történt említés arra vonatkozóan, hogy az, országosan elrendelt iratselejtezések tárgyában intézkedő minisztériunii végrehajtási utasítások előírták, hogy a selejtezési eljárás során azokat a dokumentumokat, amelyek a párt vagy a magyar munkásmozgalom történetére adatokat tartalmaznak, külön kell választani a Magyar Munkásmozgalmi Intézet számára. Az így különválasztott dokumentumok egy része (a munkásmozgalom története szempontjából a legfontosabbak) a Munkásmozgalmi Intézet archívumában nyernek elhelyezést, hogy a magyar munkásmozgalom történetének kutatói könnyebben tudják ezeket feldolgozni. Az Intézet ezenkívül viszonylag nagyarányú iratgyűjtést végzett a szerveknél és e levéltárak egyes iratsorozátaí tekintetében is, ami elvileg nem minden esetben felelt meg a levéltári proveniencia-elvből származó követelményeknek s az egységes állami levéltári fond szemléletének. Az 100 Az ismertetett anyag különleges értékére való tekintettel az ismertető leltározás kereteit lényegesen meghaladó részletességgel készült el az 1848—49-i minisztérium levéltárának ismertető leltára. (Ember Győző: Az 1848-—49-i minisztérium levéltára. Budapest, 1950.) . „ 4*