Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után 49 végző szervhez, a másik csoportba sorolandók azok a hibák, amelyek a levéltári kiküldött nem megfelelő eljárásából születtek. A selejtezések ellenőrzésének ez a két évvel ezelőtt teljesen újszerű munkája immár teljesen meghonosodott, s a kisebb hibák ellenére általánosságban jó eredménnyel folyik. A levéltárakról szóló törvényerejű rendelet csupán a felszabadulás előtti iratanyag tekintetében intézkedett, amikor ezek levéltári kézelésbevételét rendelte el. (25. §.) A 185/1951. M. T. sz. rendelet a levéltárak által gyűjtött iratok korhatárát — bár közvetett módon — szabályozta. E minisztertanácsi rendelet ugyanis 2, §-ában kimondja, hogy a közületek irattáruknak öt évnél régebbi évfolyamát évenként kötelesek selejtezni (1952-ben az 1946. évet), majd a 6. § úgy intézkedik, hogy a ki nem selejtezhető iratanyagot a selejtezés befejezését követő egy éven belül az illetékes közlevéltár átvenni köteles. Ennek következtében az iratok 5 év után levéltári kezelésbe kerülnek. A jelenlegi levéltári szervezet egyre nehezebben tud megbirkózni a legújabb iratanyaggal kapcsolatban állandóan felmerülő újabb és újabb problémákkal, amelyek jelentékeny mértékben folynak a legújabb iratanyag különböző sajátosságaiból. Feltétlenül szükségesnek látszik, amint a Szovjetunióban is megvalósult, a feudális- és polgári-kori iratanyagokat élesen elválasztani a szocializmust építő népi demokratikus korszak anyagától és külön levéltári szervezetet biztosítani ezek gyűjtésére. Ez tekinthető levéltárügyünk egyik legfontosabb megvalósítandó feladatának. Levéltáraink a Horthy-korszak passzív iratbefogadásának módszerével gyökeresen szakítva, áttértek az aktív iratvédelemre, s immár nem 10 vagy 32 év múlva veszik át az iratokat, hanem öt év letelte után ellenőrzik azok selejtezését, majd átveszik az iratokat, s figyelemmel kísérik a szervek öt évnél fiatalabb iratanyagát. Ezek szerint levéltáraink az iratokat majdnem létrejöttüktől kezdve igyekeznek szemmel tartani, s a fejlődés következő fokának annak kell lenni, hogy az iratok létrejötte módjának: az iratok kezelésének szabályozásánál is érvényesüljének, az iratokat további évszázadokon át megőrizni hivatott levéltár szempontjai. A 29. tvr. a Levéltárak Országos Központjának feladatai között sorolja fel, hogy »közreműködik a levéltári és irattári vonatkozású jogszabályok előkészítésében«. A levéltárak eddig nem vettek részt irattári vonatkozású jogszabályok előkészítésében. így levéltári közreműködés nélkül került bevezetésre 1949—1950-ben sok szervnél az úgynevezett közigazgatási számrendszer szerint való iktatás, majd a Központ megalakulása után, de a Központ tudta és bevonása nélkül jelent meg a 178/1951. (IX. 30.) M. T. sz;. rendelet," mely általános érvénnyel minden szerv számára kötelezővé tette iratainak csoportszámok segítségével történő iktatását. Meghaladja a cikk keretét, hogy ezekkel az iratkezelési rendszerekkel foglalkozzam, viszont a velük kapcsolatban szerzett levéltári és ügyviteli tapasztalatok alapján le kell szögezni, hogy a jelenleginél jobb iratkezelési rendszer kialakítása érdekében a levéltáraknak komoly feladataik vannak, s e téren az illetékes szervekkel aktívan együtt kell működniök. 99 Magyar Közlöny 142. szám. 4 Levéltári Közlemények