Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.
50 Borsa Iván 3. Levéltári munkák Levéltáraink nem csupán a levéltáron kívül lévő iratanyag aktívabb védelme terén végeznek újszerű feladatokat, hanem fokozódtak az igények a már levéltári kezelésben lévő iratanyaggal végzendő munkák terén is. Ezek közül első helyen kell említeni a levéltári kezelésben lévő iratanyag számbavételének kérdését. Fentebb már volt szó arról, hogy a felszabadulás előtt az iratanyagnak általános leltározására nem került sor^ Csupán részmegoldások születtek azáltal, hogy egyes nagyobb levéltári állagok raktározási egységei (csomók és kötetek) darabszám szerint vagy csoportokba összevonva jegyzékeitettek. Általánosságban az volt a helyzet, hogy egy-egy levéltár vagy levéltárrész iratanyagáról rendszerint csak az azt kezelő dolgozónak voltak részletes ismeretei, arnit azután sírba vitt magával, s utódának elölről kellett kezdenie az ismeretek összehordását. Ezenkívül a levéltárvezető sohasem tudott számot adni arról, hogy milyen sorozatok vannak levéltárában, mely időszakból, stb. A levéltári anyag leltározásának kérdése már a felszabadulás előtt is felmerült, de kivitelezésre csak a fordulat éve után került sor. Az Országos Levéltár élére 1949 áprilisában új vezetőség került, mely legfontosabb feladatának az anyag úgynevezett alapleltározását tekintette, s ennek a munkának elvégzésére központosította a számbajövő összes erőket. 1949 végére az Országos Levéltár kezelésében lévő iratanyag túlnyomó többségéről elkészült elsődleges formában az alapleltár, mely ugyan kisebb-nagyobb átdolgozásokra szorult, de mégis úttörő jelentőségű volt a magyar levéltárak történetében. Az alapleltár tartalmazza az iratsorozat nevét, évkorét, raktározási helyét, az iratsorozatok tárgyát (közelebbi megjelölését), leírását, tárolási módját és terjedelmét, az iratsorozat irattári rendszerét s a kutatási lehetőséget. Az alapleltár célja, hogy a levéltár belső használatára rögzítse az anyagot s annak legfontosabb adatait. Az Országos Levéltárban történt leltározás tapasztalatai alapján äz 1610—26/1950. (VIII. 8.) VKM. sz. rendelet elrendelte, hogy a levéltárak kötelesek egy éven belül anyagukat alapleltározni. A levéltárak ennek a feladatnak eleget is tettek, s az 1951. év folyamán az alapleltárak el is készültek. (Ugyancsak az állami levéltárak végezték el 1952. és 1953. év folyamán a kettős kezelésben lévő katolikus egyházi levéltárak alapleltározását.) E leltárak ugyan több levéltár esetében kisebb-nagyobb hiányosságokat mutatnak s átdolgozásra szorulnak, mégis nagy jelentőségűek abból a szempontból, hogy első ízben átfogóan rögzítették a levéltári kezelésben lévő iratanyagot és áttekintő képet adtak róla. — Bár e leltárak belső levéltári használatra készültek, a kutatók számára is igen komoly segédeszközt jelentenek. A Központ ezért elhatározta az alapleltáraknak sokszorosítási eljárás útján való közrebocsátását, hogy az ismertető leltárak megjelenéséig áthidalja a kutatás előtt álló nehézségeket. — Segítséget jelent a kutatásnak az is, hogy a leltárak két példányát a Központnak kell megküldeni, így a Központban együttesen rendelkezésre állnak ezek a leltárak, s főleg a vidéken végzendő kutatások esetében a budapesti kutatók e leltárakban tájékozódni tudnak s kutatómunkájukat jobban elő tudják készíteni.
