Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

46 Borsa Iván levéltár, sem pedig irattár anyagába nem tartozik ugyan, azonban történeti értékénél, vagy a történetírás szempontjából jelentős személlyel való kapcsolatánál fogva különösen jelentős, köteles fél éven belül a Központnak bejelenteni.

92 Az itt előírt kötelezettség alapján, sajnos, igen kevés személy jelentette be történeti értékű iratanyagát, s még ma is igen sok család, illetőleg személy őriz történeti értékű iratokat. E magánosok egyrészt igen sok esetben nem lévén hívei a népi demokratikus államrendszernek, történeti értékű irataikat nem fedik fel, nem hozzák a levéltári szervek tudomására, másrészt nem ismerték még fel a levéltárak új feladatkörét, iratvédő és iratpublikáló szerepét, s továbbra is önző '»féltéssel« őrizgetik irataikat a »ládafiában«. Ezeknek felderítése és nyilvántartásba vétele a Központ és a levéltárak állandó közös feladata. Bár a levéltárügyről alkotott törvényerejű rendelet forradalmi változást hozott a magyar levéltárügy történetében, vannak fogyatékosságai. E fogyatékosságok közül ki kell emelni azt, hogy a törvényerejű rendelet nem hozza létre az egységíes állami levéltári alap elvét. Intézkedéseiben ugyan felöleli a felszabadulás előtti korszak majdnem teljes iratanyagát, azonban nem intézkedik megfelelő módon a felszabadulás után keletkezett iratanyag kérdésében, nem szabályozza a levéltárak feladatait e korszak iratanyaga tekintetében. Semmiféle rendelkezést nem tesz a párt és a tömegszervezetek iratanyaga ügyében, azonkívül azáltal, hogy a katonai eredetű iratokat közvetlenül és kizárólag a honvédelmi minisztérium főfelügyelete alá utalja, rést enged az egységes állami levéltári alap elvén. 2. Iratvédelem (Selejtezés) Az új levéltári szervezet, mint az a fenti ismertetésből is kiviláglik, alapvetően eltér a régitől. A régi közlevéltári szervezet tulajdonképpen, az Országos Levéltáron és a Honvéd Levéltáron kívül, közigazgatási levéltári hálózat volt, mely az államapparátus többi ágának nem nyújtott lehetőséget iratanyaga elhelyezésére. — Az új levéltári szervezet viszont túlnő a közigazgatási kereteken, s a levéltárak mint állami levéltárak hivatottak az egész államapparátus és a népgazdaság ügyvitelben már nem szükséges, megőrzésre érdemes iratanyagának befogadására. A jelenlegi levéltári hálózat szervezetileg biztosítja tehát, hogy a szocialista tulajdonban lévő majdnem teljes iratanyagot -— amennyiben -levéltárivá érik —• befogadja, s a magántulajdonban lévő iratanyag felett pedig felügyeletet gyakoroljon. Meg kell jegyezni, hogy az állami levéltári hálózat nem biztosítja a párt- és tömegszervezetek iratanyagának levéltári kezelését. E szervek iratanyagaik levéltári jellegű megőrzéséről saját maguk, illetőleg a Magyar Munkásmozgalmi Intézet archívuma gondoskodik. A levéltári szervezetnek ez a széles alapokon nyugvó, az eddiginél lényegesen nagyobb területre kiterjedő illetékessége természetesen újabb és újabb feladatokat és problémákat jelent a levéltáraknak. A problémák legnagyobb része a raktározás területén jelentkezik. A viszonylag nagy 02 1610—26/1950. (VIII. 8.) VKM. rend. IV. fejezet.