Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után 45 magánlevéltárnak nyilvánítson. Ennek következtében a legtöbb egyházi levéltár nemzeti érdekűvé nyilváníttatott »A nemzeti érdekű magánlevéltárat tulajdonosa köteles épségben és használható állapotban fenntartani, továbbá őrzéséről, szakszerű rendezéséről, kezeléséről és megóvásáról saját költségén gondoskodni. A magánlevéltár a Központ felügyelete alatt áll, a felügyelet kiterjed a levéltár elhelyezésére, szakszerű kezelésére és állagának sértetlen megőrzésére.« »A magánlevéltár fenntartója köteles a Központ megkeresésére a levéltárat, illetve az abban lévő egyes iratokat kutatás céljára a Központ által megjelölt személynek rendelkezésére bocsátani.« »A magánlevéltár tulajdonosa levéltárában a kutatást megtagadhatja, ha a kutatás tárgyául szolgáló iratok nyilvánosságra hozatala jogos érdekeit sérti, vita esetében az Akadémia és a Központ meghallgatása után a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt.«

89 A fent ismertetett rendelkezés biztosítja a kiemelkedő jelentőségű levéltárak és levéltári gyűjtemények esetében a Központnak mint levéltári hatóságnak közvetlen felügyeletét, s ezzel a magánosok érdekének sérelme nélkül még szorosabbra vonta az ország valamennyi levéltárának szervezetét, s ezzel fokozottabban biztosította az iratanyag védelmét és a kutatás számára való jobb hozzáférhetőségét. A feudális korszakból származó nagyobb családi (földesúri) levéltárak, amelyek túlélték a háború viszontagságait és a háború után következő évek gondozatlanságát, ma. már mind az Országos Levéltár vagy valamelyik másik állami levéltár kezelésében vannak.

90 — Ezeknek a levéltáraknak egy része levéltárvédelmi akciók eredményeképpen került állami kezelésbe,

91 másokat maguk a levéltár-fenntartó tulajdonosok helyeztek letétbe, a hitbizományi levéltárak az 1949. évi VII. törvény alapján kerültek állami tulajdonba, 1953 áprilisában pedig a Felsőoktatási Minisztérium a Károlyi-család levéltárát az Országos Levéltár kezelésébe utalta.' Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs már magánkézen történeti értékű iratanyag, ezek ..azonban már kis terjedelmüknél fogva sem tekinthetők olyan levéltáraknak, amelyeket nemzeti érdekű magánlevéltárrá kellene nyilvánítani. Az egy-egy tulajdonos birtokában lévő csak legfeljebb néhány csomót kitevő iratok kategóriájára is gondolt azonban a törvényerejű rendelet, amely IX. fejezetében a történeti értékű iratokról rendelkezik. Eszerint »a Központ történeti értékű irattá nyilváníthat olyan iratot, amely sem levéltár, sem pedig irattár anyagába nem tartozik, de a történeti kutatás szempontjából különös jelentőséggel bír.« «-A történeti értékű iratok fenntartása, kezelése és megóvása, tudományos kutatás céljaira való rendelkezésre bocsátása« tekintetében a nemzeti érdekű magánlevéltárakra vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni. A törvényerejű rendelet végrehajtási utasítása az anyagok számbavétele érdekében elrendelte, hogy minden olyan természetes, vagy jogi személy, akinek tulajdonában, vagy birtokában történeti értékű iratgyűjtemény (levéltár, irattár), illetőleg olyan irat (iratanyag) van, amely sem 89 1950:29. tvr. VI. fejezet. 90 A vépi Erdődy-levéltárat tulajdonosa a szombathelyi káptalan levéltárában helyezte el. 91 Lásd a 49. jegyzetet.