Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - KRÓNIKA - A Magyar Történész Kongresszus / 287–288. o.

KRÓNIKA A MAGYAR TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUS Az 1953, június 6—13. között Budapesten megrendezett Magyar Történész Kongresszus igen jelentős mérföldkő a magyar történettudomány és rokon tudományai fejlődésében. A Kongresszus nagy jelentőségét az adja meg, hogy első széleskörű baráti találkozója volt a Szovjetunió és a népi demokratikus államok történészednek. A Kongresszus jelentőségéhez mérten a résztvevő országok történettudományát legkiemelkedőbb vezetői képviselték: a Szovjetunió részéről Pankratova és Tarlé akadémikusok és Tretyakov professzor, a népi demokratikus országok részéről történettudományi intézeteik, illetve történetkutató szerveik vezetői vettek részt a Kongresszuson. A Kongresszus jellegének megfelelően előadásai is a történeti múlt közös problémái köré csoportosultak. Függetlenségünk védelmében a baráti szomszéd népekkel közös küzdelmeink, forradalmi harcainkban a nagy orosz nép példamutatása, — mind olyan kérdés, mely szükségképpen nemcsak a magyar történészeket érinti. Ezt megmutatta az a körülmény is, hogy a magyar történészek egyes referátumaihoz szép számmal szóltak hozzá a baráti államok történészei is, akik saját fejlődésük, saját népük .múltjának a magyaréval közös jellegzetességeire hívták fel a figyelmet. Méreteinél és gazdag szempontjainál fogva is különösen kiemelkedő volt Tarlé akadémikusnak a Rákóczi szabadságharc és az európai nagyhatalmak kapcsolatairól, valamint az 1514. évi magyar parasztfelkelésről tartott előadása. Levéltári szempontból különösen jelentősek voltak azok az előadások, melyek a Szovjetunió és a népi demokráciák történettudományával létesítendő kapcsolatokat tárgyalták. Az előadások és az ezt követő viták rámutattak az érdekelt országok levéltári anyagának minél szélesebb mértékű kölcsönös megismertetésének fontosságára, levéltári anyagnak és egyéb dokumentumoknak filmen történő cseréjére. A Történész Kongresszus által végül elfogadott javaslat a baráti országok történettudományának együttműködéséről igen jelentős feladatok megoldását bízta a résztvett országok történészeire. Az 1905-ös orosz forradalom, a fasiszta iga alóli felszabadulás és a nagy októberi forradalom évfordulóinak méltó megünneplése, a huszitizmus hatásának vizsgálata azok a feladatok, melyeknek nagy történeti feldolgozását a Kongresszuson részt vett országok történészei elsősorban tartották szükségesnek. A magyar történettudomány szempontjából különösen megtisztelő, hogy az októberi forradalom évfordulójára készítendő kötet szerkesztését és szervezését a magyar történészekre bízták. Figyelemreméltók a Kongresszusnak a távolabbi feladatokra vonatkozó javaslatai is: feltárni a sovinizmus és burzsoá nacionalizmus uszításai által egymással oly sokáig szembeállított népek múltjának közös, haladó hagyományait. A Kon-