Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Vörös Károly: A forradalom és szabadságharc levelestára. Összeállította, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta V. Waldapfel Eszter. I–II. köt. Bp., 1950–1952. / 283–286. o.

.286 Irodalom már részletesen fejtegetett sokrétűségével, a szerkezettől igen szétágazó problémák összefogását kívánja meg. Mégpedig elsősorban a bevezetésben, amelynek eszerint 1848—49 vonatkozó időszaka tulajdonképpeni teljes történelmének kellene lennie. A szerkesztő kötetenként valóban erre tesz kísérletet.: az egyes kötetek bevezetései a tárgyalt időhatárokon belül jelentkező problémákat kísérlik meg összefoglalni, utalással a megfelelő levelekre. Eltekintve attól, hogy ezen, különben a problémákat világosan csoportosító, helyesen értékelő, bár módszerében kissé statikus képet adó bevezetőkben előfordul olyan aránytalanság is, mint például Petőfi schwechati szereplésének aránytalanul hosszú s önmagában kevéssé meggyőző magyarázata, — véleményünk szerint helyesebb lett volna az egész levelesanyagot periodizálni, kisebb csoportokra osztani és a periódusok főbb jellemzőit, valamint az egyes rétegeknek a levelekben mutatkozó tipikus állásfoglalásait, azoknak változásait stb. itt a fejezet elején kifejteni. Ezzel a szerkesztő (mindenekelőtt a jelenleg teljesen tagolatlan anyag fokozottabb áttekinthetőségét biztosíthatta volna, másrészt elkerülhette volna fontos történeti kérdéseknek és elvi megállapításoknak sokszor nem is a legszerencsésebb helyen, a többi problémától elszakítva, jegyzetben való szerepeltetérsét. Ugyanígy nem szorult volna jegyzetbe egyes személyek pillanatnyi állásfoglalásának értékelése és ennek magyarázása sem. A forrásanyag tagolása révén az egész kötet összefogottabbá, súlypontozottabbá vált volna, a fő problémák és ezzel kapcsolatban az egyes rétegek állásfoglalásánato fejlődése világosabban mutatkozott volna meg. Megfelelő csoportosítás jobban kiemelte volna például Kossuth szervező és irányító munkáját is. Végül pedig elkerülhető lett volna a rengeteg jegyzet, ami az olvasás folyamatosságát sok esetben kedvezőtlenül befolyásolja. A kötetekből levonható módszertani tanulságokat összefoglalva megáHapíthait

L iuk, hogy „A forradalom és szabadságharc levelestára'- egyes hiányosságai ellenére is jelentős lépés a missilis levelek forrásértékének megállapítása, az egyes levelek értékelése módszerének s kiadási technikájának tisztázása terén. Az egységes szerkesztés körüli, a dokumentálandó tárgy méreteinél fogva érthető részlethiányosságok ellenére is, a mű módszertani szempontból jelentős segítséget nyújt a levéltári forráskiadás módszerei körül ma még tapasztalható bizonytalanságban is. Éppen ezért viszont, mert történeti és módszertani szempontból egyaránt értékes és jelentős munkával állunk szemben, nem mehetünk el szó nélkül azon technikai hiányosságok mellett, amelyek a kötet elsősorban tudományos szempontból való 'használhatóságát, minden látszólagos jelentéktelenségük ellenére is, elég kedvezőtlenül befolyásolják. Az említett hiányosságok elsősorban a közölt iratok őrzési helyének! sokhelyütt pontatlan megjelölésében mutatkoznak. Ezeknek megjelölése pedig még népszerű kiadványokban is igen fontos: emeli a mű szavathihetőségét, aláhúzza mondanivalójának hitelét. „A forradalom és szabadságharc levelestára" ezt a kérdést helyenként elhanyagolja. A kötetből hiányzik a technikai bevezetés, amely legalább az általában rövidítve említett őrzési helyeket sorolná fel. így a kötetek olvasója, ha véletlenül nem szakember, sehol sem tudhatja még még azt sem, hogy a többszázszor előforduló OL, OSzK rövidítések mit jelentenek. Meg kellene magyarázni azt is, hogy ahol az őrzési hely és az iratsorozat neve után egyéb jelzet nincs, ott az iratot hol lehet megtalálni. Sajnálatos módon aránylag nagyszámú levél mellől egyáltalán hiányzik a jelzet. Zavaró az ugyanazon sorozatok gyakran többféle néven, többféle rövidítéssel, többféle jelzetrendszerrel történő idézése. Kiadott anyagból való közlés esetén zavaró, hogy a publikációt szakmai nyelvén, egyszerűen a publikáló vezetékneve alatt adja meg. Zavarja a személyek azonosítását és ezáltal sokszor éppen a legjellegzetesebb politikai állásfoglalás könnyebb megfigyelését ugyanazon levélíró nevének olykor levelenkint más és más formában való közlése. A mű használhatóságát nagyban előmozdítaná, ha a szerkesztő a még hátralévő további kötetekben a hasonló technikai hibák elkerülésére nagyobb gondot fordítana s a levelestár utolsó kötetében a teljes levélanyagról pontos jelzeteket adó összesítő jegyzéket közölne. „A forradalom és szabadságharc levelestára" a fent említett részlethiányosságok ellenére is egészében feltétlenül jelentős nyeresége torténetirodalmunknak. Történész, levéltáros és érdeklődő olvasó egyaránt haszonnal forgatja lapjait. Az eddig megjelent két kötet s nyilván a remélhetőleg rövidesen megjelenő harmadik kötet is méltó dokumentációja 48—49 nagy időszakának. Vörös Károly