Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Vörös Károly: A forradalom és szabadságharc levelestára. Összeállította, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta V. Waldapfel Eszter. I–II. köt. Bp., 1950–1952. / 283–286. o.

Irodalom 283 A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC LEVELESTÁRA összeállította, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta V. Waldapfel Észter. I—II. k. Bp. Közoktatásügyi Kiadó, 1950—1952. XXXV, 438, XXXIV, 460 l. „A forradalorn és szabadságharc levelestára" címimel V. Waldapfel Elsziter szerkesztésében eddig megjelent két kötet, amely egyelőre 1849. jan. 19hig bezárólag 453 mdssilis levéllel kívánja dokumentálni 1848—49, a forradalom és sza-••badságharc dicsőséges másfél esztendejének problémáit és eseményeit, az e korral foglalkozó, felszabadulás utáni magyar történetírás figyelemreiméitó terméke. Figyelemreméltó elsősorban a közölt nagy mennyiségű, eddig jórészt kiadatlan forrásanyag miatt, amely nemcsak hogy sok szempontból hasznosan egészíti ki az 1848— 49-ről eddig alkotott képet, hanem néhány részletével egészen új adatokat feltárva, új szempontokkal is bővíti. De figyelemreméltó a munka levéltári, szakmai szempontból is: tanulmányozása közben az olvasóban elkerülhetetlenül felvetődnek bizonyos, a forráskiadás módszertanával kapcsolatos problémák is, amelyeket a kötet anyaggyűjtése és tágabb értelemben vett közlési technikája általában tanulságos módon old <meg. Mint történeti műnek értéke véleményünk szerint az, hogy a burzsoá korszak szenzációhajhászó, sokszor a helyes arányok eltorzításával, s így a történeti valóság meghamisítása árán is, de mindenáron újat, izgalmasat (a szó rossz értelmében véve izgalmasat) produkálni akaró, hasonló jellegű levélgyűjteményeivel szemben, szinte tudatosan kerülve minden hasonló eszközt, 48—49 nagy napjainak történetét az új magyar történetírás által az utóbbi években kialakított összkép elmélyítésével akarja dokumentálni. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha a kötet nem hozna néhány fontos, új, eddig ismeretlen részletadatot is, amelyek ezt az összképet teljesebbé teszik. Ilyen adatok vannak elsősorban Eszterházy herceg itt először publikált levelezésében, vagy az Apponyi Rudolf levelezéséből a régebbi kiadásból kihagyott iratanyagban. Igen jelentősek azok az új adatok, amelyek a kamarillának a szeptemberi napokban tervezett lépéseire vonatkoznak. A kötet középpontjában azonban' mégis az a nagy dokumentációs anyag áll, amely 48—49 legfontosabb kérdéseit olyan széleskörűen, sokoldalúan, a társadalom minden rétegének szemszögéből nézve állítja elénk, amilyenre eddig egyetlen forráskiadvány keretében még nem történt kísérlet. A márciusi napok, a szeptemberi válság napjai több különböző társadalmi helyzetű levélíró tolla nyomán a legközvetlenebb szemtanúk beszámolójából elevenednek imieg előttünk. *A levélanyag sokoldalúan dokumentálja a központi problémákat: a jobbágykérdést, a nemzeti védelem szervezését, a reakció mesterkedéseit, a nemzetiségi problémákat. Mindezekkel a mű nagymértékben gazdagítja a forradalom és szabadságharc történetéről eddig alkotott képet. Ugyancsak levelein keresztül ki is szélesíti az olvasó perspektíváját olyan kérdésekben, amelyekről a tudományos forrásközlés eddigi szempontjai mellett nem alkothatott megfelelő képet. Ehelyütt csupán röviden utalhatunk arra a további nagyjelentőségű körülményre, hogy éppen a sokszempontú levélanyag, s ugyanakkor magának a levélnek, mint műfajnak életközelsége, közvetlen hangja, sokszor irodalmi színvonalú stílusa, riportszerűsége nagy lehetőségeket biztosít a levelestár műfajának, s magának e munkának is a történeti népszerűsítés terén. A történeti mű értékelésén túl a soronkövetkező kérdés már a forráskiadvány módszertani szerrípontjait veti fel. Az ilyen széleskörű, sókszempontú dokumentáció lehetősége ugyanis szükségképpen a minderre lehetőséget nyújtó nyersanyagra, a míssilis levélre tereli a figyelmet. Az aktával szemben — mondja a szerkesztő az első kötet bevezetésében —- „leveleink igazi értékét éppen a különböző osztályérdekekből fakadó állásfoglalások őszinte, közvetlen megnyilatkozásai adják. E levelek a különböző osztályokból származó levélírók minden szándékos ferdítése nélkül az egyes osztályokon belül az osztálytudatból fakadó, kialakult közvéleménynek őszinte., spontán,, igaz megnyilvánulásai". (VII. 1.) Magunk részéről ezt a megállapítást még továbbfejleszthetőnek tartjuk: túl azon, hogy a levél az aktával szemben sok esetben megmutatja az aktákat készítő, illetve készíttető osztály, tehát az uralkodó osztály cselekedetének rugóit, s így értékesen egészíti ki magát az aktát, világosabbá téve az akta által kezdeményezett cselekvést is — a levélnek különleges forrásértéke is van. Arra az osztályra, azokra a rétegekre vonatkozólag ugyanis, amelyek kívül esnek a levéltárakba sorolt iratok íróinak szűk körén — tehát éppen a kizsákmá-