Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Barta István: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Összeállította Ember Győző. Bp., 1951. / 280–282. o.

282 Irodalom olyan forráskiadványnál, amely a szűkebb értelemben vett szakkörökön túlmenően a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is igényt tart. S történettudományunknak arra kell törekednie, hogy minél több ilyen jellegű kiadvány lásson napvilágot. Lényeges hiányosságra a kötettel kapcsolatban tulajdonképpen csak egy vonatkozásban tudunk rámutatni: a kötet anyagát térben és időben lehetett volna egy kissé kiszélesíteni. így például, ha a kötet címét szószerint értelmezzük, ki lehetett. volna egészíteni ezt a parasztság osztályharcát dokumentáló gyűjteményt itt-ott olyan iratokkal is, amelyek parasztságunknak a 48-as vívmányokkal szembeni pozitív állásfoglalását is tükröznék. így ugyanis a tényeket kevésbé ismerős olvasóban a kötet forgatása során az az érzés támadhat, hogy a magyar parasztság zöme általában idegenül, kisemmizetten, ellenségesen állt szemben a 48-as polgári forradalommal. Hogy ez mennyire nem így volt, hogy a parasztság a nemzet önvédelmi harcának első pillanatától mennyire a »harc győzelmes megvívásában látta a zálogát saját követelései teljesülésének és milyen mértékben áldozott vért, fáradságot, anyagiakat a szabadság ügyéért, az történelmi tény és bizonyításra nem szorul; mégis, az. anyag mostani akaratlan, de érezhető egyoldalúságát egyenlítette volna ki néhány olyan irat, amely az őszi időszakban bemutatta volna a parasztság lelkes megmozdulását a Bécs által fenyegetett forradalmi vívmányok mellett. Ez az említett eset természetesen csak egyesekben kelthet hiányérzetet és nem. érinti a kiadvány anélkül is kerek, egységes jellegét. Némileg komolyabb hiányossága a kötetnek az a körülmény, hogy a szerző SJZ iratanyag átvizsgálását 1848 végével mereven lezárta s lemondott azoknak az iratoknak a közléséről, vagy legalább* ismertetéséről, amelyek az 1848. évi mozgalmak lezárásaként 1849-ben keletkeztek, s amelyekhez jelentős mennyiségű 1848-as anyag is van csatolva. így például az igazságügyminisztérium büntető törvénykezési osztályának 1849-es anyagában számos esetben felbukkannak az előző évi mozgalmak elítéltjeinek kegyelmi kérvényei, sőt a legnagyobb • szabású mozgalom, a 111 vádlóttas mezőberényi ügy hatalmas iratanyaga is itt van, az elítéltek érdekében 1849 tavaszán beadott kegyelmi kérvény mellett. Ember a mezőberényi mozgalom történetét másodlagos forrásokból ismerteti s maga is sajnálkozva állapítja meg, hogy a mozgalom további lefolyására nem állanak adatok a rendelkezésére. Az általam idézett helyen együtt van a nagyszabású bírói eljárás teljes vizsgálati anyaga, eimelyből az ügy legapróbb részletére is fény derül. De alikaimat nyújtott volna az anyag további vizsgálata a szerzőnek arra is, hogy kitekintsen az 1848/49-es parasztkérdés következő, az 1848astól gyökeresen különböző szakaszára, amelyet a parasztmozgalmak apálya és a birtokososztály ellentámadása jellemez. Ebben a szakaszban a kormány már nem a parasztságtól félti a birtokviszonyok törvényszabta rendjét, hanem a parasztság honvédő erőfeszítéseinek biztosítása érdekében a birtokos osztállyal szemben igyekszik megvédeni azt, amit a márciusi törvény a parasztságnak nyújtott s megengedheti magának azt is, hogy megkegyelmezzen az előző évi mozgalmak elítéltjeinél?. Ennél többet azonban nem tett a kormány, ez pedig nem volt elegendő arra., hogy a válságos idők elkövetkeztével a parasztság áldozatvállalását a szükséges rendkívüli méretekre fokozza. Nem tekinthető hiánynak az, hogy a szerző csak gyéren tért ki kiadványában az erdélyi viszonyokra. Nemcsak az a körülmény teszi ezt érthetővé, hogy a kuta^ tásiíál szóbajöhető iratanyag jelentős része is elkülönül a '48-as magyar minisztérium iratanyagától, hanem elsősorban az, hogy az erdélyi úrbéri viszonyok történeti fejlődésükben is lényegesen különböznek a magyarországiaktól, s rendkívüli bonyolultságuknál fogva távolról isem tekinthetők át olyan könnyen, mjnt a magyarországiak. Sok szorgos, elmélyedő kutatásra van még szükség ahhoz, hogy a nemzetiségi problémával és a székelység különleges helyzetével komplikált erdélyi úrbéri viszonyokról, tiszta képet kapjunk. Ember Győző könyvének szükséges és hasznos voltát az elmúlt három esztendő alatt a gyakorlat mutatta meg. Nélkülözhetetlen segédeszköz volt mindazok számára, akik 1848—49 társadalmi problémáiban kívántak elmélyedni, s eredményei helyet kaptak mindazokban a munkákban, amelyek akár a szorosabban vett történettudomány, akár a történeti oktatás és nevelés területén 48-as parasztságunk problémáit érintették. Ez a tény pedig minden szokványos elismerésnél ékesebben szól maradandó értéke mellett. Barta István.