Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Barta István: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Összeállította Ember Győző. Bp., 1951. / 280–282. o.

Irodalom 281 -mánynak, alapul szolgált, Ember később a jelen ismertetés tárgyát képező kötetben bocsátotta közre. A kötet anyagából adódó problémák összességének ismertetését te-hát elsősorban a fenti tanulmányban kell az olvasónak keresni; a kötet anyaga maga csak illusztrálja azt a tényt, hogy ezek a problémák a reformkor éveiben elérték a kiéleződésnek azt a fokát, amelyen a parasztsággal sok vonatkozásban mint forradalom! a érett osztállyal kell számolni. A kötet a parasztmozgalmakra vonatkozó forrásanyagot kerületenként és megyénként tagolja, s így szétbontva, sokkal részletesebben ismerteti azt a statisztikai anyagot, amely az említett tanulmányban összesítve jelent meg," Képet nyerünk e statisztikai adatok alapján nemcsak az egyes megyék lakosai-nak számáról, nemzetiségi összetételéről, a hasznothajtó földterület nagyságáról, hanem pontosan megtudjuk azt is, hogy mekkora az úrbéri telkek száma, területe s a parasztságnak az a rétege, amely a jobbágyfelszabadítással megszabadult földesúri kötöttségeitől és szabaddá lett az általa művelt földdel együtt. Nemcsak az a tény világlik ki ezekből az összeállításokból, hogy a földtulajdon nagy többsége az úrbéri törvény életbeléptetése után is a birtokososztály kezén maradt s biztosította gazdasági és politikai hatálmának további alapját, hanem az is, hogy milyen népesek és változatosak voltak a parasztságnak azok a rétegei, amelyek a márciusi törvényhozástól csak keveset kaptak. A kötet forrásanyaga az egyes megyék konkrét példáján keresztül támasztja alá azokat a megállapításokat, amelyeket a szerző többször említett tanulmányában a parasztság kielégítetlen igényeiről, megoldatlan problémáiról, mint a feszültség, a forradalmi hajlam és a minduntalan ismétlődő megmozdulások közvetlen okairól tesz. A parasztság túlnyomó többségét nem elégítlhették ki a márciusi törvények rendelkezései, azokban csak az első, kezdő lépéseket látta a hűbériség teljes megszüntetéséhez vezető úton, erőteljes megmozdulásokkal ekarja befejezni a felszabadítás műyét és minden rétege azon a ponton kezdi a támadást, ahol érdekei a legérzékenyebb csorbát szenvedték. Az úrbéri telkekkel együtt felszabadult parasztság elsősorban a régi—úrbéri rendezések, az összesítések, a legelőelkülönözések során elszenvedett sérelmeit ekarja forradalmi úton orvosolni. A majorsági földeket művelő szegődményesek szintén kapni szeretnének valamit és megtagadják a földesúrnak járó szolgáltatások teljesítését. A zsellérek . földosztó mozgalmakat kezdeményeznek. Erőteljes akciók indulnak meg a 48-as úrbéri törvényhozás két legnagyobb igazságtalansága, az irtványföldeknek és szőlőknek a törvény hatálya alól történt kivétele ellen, más vidékeken az urasági •erdők egy részéhez való jogát igyekszik a parasztság tömegmozgalmak útján biztosítani. Rengeteg sérelem származik a parasztságra abból is, hogy különösen az ország peremvidékein nincs meg a törvónyszabta éles határvonal az úrbéri és majorsági telkek között, s a földesurak mindenképpen majorságinak igyekeztek olyan telkeket feltüntetni, amelyeknek úrbéri jellege csak az idők folyamán homályosult el. Rendszeressé válik mindenfelé az úgynevezett kisebb királyi haszonvételek, az italos húsmérés, vadászat., halászat, mailomtartás stb. gyakorlása a parasztok által, a parasztok megtagadják a vám- ós vásárpénzfizetést, s alig van olyan megye, amelyben a megmozdulások során a parasztok ne kerülnének nyílt összeütközésbe az államhatalmat képviselő hatóságokkal, sőt sok esetben az állaim fegyveres erejével, a katonasággal is. Az államlhataioirnnak a parasztmozgalmakkal szembeni magatartása különösen élesen domborodik ki a kötet forrásanyagából, aminek elsősorban az aiz oka, hogy az iratok túlnyomó része a minisztériumok, elsősorban a belügyjninisztérium irattárából került ki. A bőségles anyag összegyűjtése, kiválogatása, szakszerű feldolgozása mellett érdeme Ember munkájának az is, hogy a szigorúan szakszerű, a beavatottak számára készülő forrásközlés merev gyakorlatától néhány pontban eltér és olyan közlésformát használ, amely az anyagot használhatóbbá, olvashatóbbá és a nem szakember olvasó számára is élvezhetővé teszi. Az egyes aktákat nem időrendben sorszámozva közli, hanem' a tárgyi összefüggés sorrendjében magyarázó, összekötő szöveg keretébe illeszti be. Ugyancsak az olvashatóságot segíti elő az is, hogy az 'iratokiból elmaradnak a formális bevezető részek s nem kerülnek közlésre azok a részek sem., amelyek nincsenek a tárggyal szoros kapcsolatban. S az 1848/49-es -forrásanyaggal kapcsolatban már aggály nélkül alkalmazható és követhető a szerzőnek az a gyakorlata, hogy szakít a betűhív közlés merev alkalmazásával, nem 'tartja meg a (helyesírási hibákat, az írásbeli következetlenségeket, a nagybetűk túlzott használatát, stb., de megtartja azokat a nyelvi sajátosságokat, amelyek a kor, •vagy a vidék és a nép jellegzetességei. Ez a gyakorlat kétségtelenül kívánatos minden