Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Szűcs Jenő: Zsigmondkori oklevéltár. Összeállította Mályusz Elemér. I. köt. 1387–1399. Bp., 1951. / 277–278. o.

Irodalom 277 .községi levéltárak. A kerületi levéltárakban is tárgyi csoportosítás van. Ilyen tárgyi csoportok pl. P = állsimi földbirtok ügyek, T = igazságszolgáltatás, U = vallásügyek, "V = jótékonysági ügyek. A kéziratok nincsenek a levéltárakban, ezeket a könyvtárak őrzik. Egy másik cikk, a Francia Nemzeti Levéltár és a megyei levéltárak 1945 és1952 között rendezet kiállításairól szól. Elsősorban kieimeri a kiállítások rendezésének hasznosságát. A levéltári anyag, az elkészült leltárak egy igen művelt, alapos történeti felkészültségű, de szűk rétegnek szóltak. A kiállítások lehetővé teszik, hogy ez a rengeteg rendkívül értékes dokumentum, amelyet a levéltárak őriztek, •eljusson egy széesebb réteghez, növelve azok kulturáltságát s ezzel további szellemi igényeit is, A Palais Soubise, a franciát nemzeti levéltár épülete igen alkalmas kiállítások rendezésére, s ezért már a második császárság idején rendeztek kiállításokat. Eleinte csak a látványos, érdekes darabokat állították ki egységes téma nélkül, később rájöttek, hogy a nevelőhatás sokkal inkább fokozódik, ha bizonyos témakört választanak ki és e szerint rendezik a kiállítást. 1948 után főleg ilyen kiállításokat rendeztek és a látogatók növekvő számán is lemérhető a kiállítások sikere. Volt olyan kiállítás, amit a francia köztársasági elnök nyitott meg és a kiállítás vendégkönyvének tanulsága szerint megtekintették szokat az alsó- és felsőház tagjai és a széles néptömegek egyaránt. A kiállításokat valamilyen történeti forduló, nagyobb politikai ieseimények alkalmával rendezik. Kiállítást rendeztek pl. történelmi diplomácia a IX—

XIX. században címmel az ENSZ párizsi ülésszaka alkalmával 1946-ban, Goethe és Franciaország címmel Goethe születésének 20Ö-ik évfordulója alkalmával, „A prefektusok és a törtenelem" címmel a prefektusi intézmény létrejöttének 150~ik évfordulója alkalmával. Mit valósithatnánk meg mi ebből? A kiállítások valóban alkalmasak arra, hogy széles néprétegekkel a tanulóifjúságtól kezdve a kultúráért szomjazó ..üzemi ^dolgozóinkig felkeltsék az érdeklődést népünk dicső története és követendő hagyományaink iránt. Gyakorlatból tudjuk, hogy milyen hallatlan hatása vsin, milyen nagy segítséget nyújt az oktatásban a szemléltető módszer. A Magyar Országos Levéltárnak is volt a múltban állandó kiállítása, állandó kiállítási teremben. Ennek •azonban az volt a hiányossága, amin úgy látszik a francia levéltárügy kiállításai is átmentek, hogy nem egy bizonyos témát öleltek fel, hanem csak az érdekességeket mutatták. Ettől egy lépést jelentenek előre azok a kezdeményezések, amik az elmúlt évben, de leginkább ebben az esztendőben indultak meg. A Kossuth-kiállítás, Rákóczi-kiállítás, a klerikális reakció működését leleplező kiállítás és asz új módszer szerint kis táblácskákon készült hordozható kiállítás „Elnyomás-szolgasors" címmel, ami dolgozó parasztságunknak felszabadulás előtti elnyomatását-mutatta be. A kiállítások egy része eljutott kerületünk üzemeibe és iskoláiba. Ezeket atz Országos Levéltár dolgozói készítették, de eredményei vannak ezen a téren vidéki levéltárainknak is. Annak ellenére, hogy előttünk komoly feladatok vannak, az anyag begyűjtése és rendezése területén — sokkal inkább, mint a nyugati országok levéltárai előtt — úgy véljük nem hanyagolható el ez a terület sem. A kiállítások rendezését nem. szabad teljesen dolgozóink kezdeményezésére bízni, mint eddig, hanem be kell állítani tervünkbe és sokkal nagyobb anyagi segítséget kell adnunk számuknál, hogy külsőségekben is az eddigi szűk keretet át tudják lépni. így ez a terület is hozzá fog járulni, hogy egész levéltárügyünket még inkább a dolgozó nép, országunk építése szolgálatába tudjuk állítani. B. Lőrincz Zsuzsa ZSIGMONDKORI OKLEVÉLTÁR összeállította Mályusz Elemér. I. kötet (1387—1399) Bp. Akadémiai Kiadó, 1951. XVI. 795 l. A magyar társadalomfejlődés igen mozgalmas, gazdag korszaka az a fél évszázad, amelyet Zsigmond uralkodása ölel fel. A mezőgazdasági és ipari árutermelés nagyobb arányú fejlődése, a nagybirtok kialakulásának új formái, a városi polgárság erősödése, izmosodása, a piac jelentős fejlődése, céhek alakulása jellemzik ezt a kort; a fokozódó földesúri terhek mind élesebben és határozottabban állítják szembe a parasztságot a feudális uralkodó osztállyal; sok vidéken terjednek s válnak harci fegyverré a feudális egyházat — és rajta keresztül az egész feudalizmust — támadó