Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Mandl Sándorné: Der Archivar, Jg. VI., H. 1–2. (1953) / 272–275. o.

274 Irodalom arról, hogy a levéltárak kiállításokat rendeznek és propagandamunkájuk során különös gondot fordítanak az ifjúság felé irányuló ismertető munkára. Dr. W. Lampe az evangélikus egyházi levéltárügy állását s feladatát ismerteti Németországban. A cikk tendenciája kitűnik abból, hogy a szerző rendkívül nyomatékosan hangsúlyozza: az egyházi levéltárak nem levéltárak, hanem egyházi hivatalok, ugyanolyanok, mint más célból az egyház keretén belül működő egyéb hivatalok. A külföldi levéltárak, levéltár-szervezeti kérdések ismertetése mellett jelentős helyet foglalnak el a folyóiratban a levéltárosképzéssel és levéltártechnikai kérdésekkel foglalkozó ismertetések. Ismerteti a folyóirat azt a tanfolyamot, melyet a hamburgi könyvtáros iskolában tartottak a levéltárügy áttekintése céljából. A könyvtáros iskola három éves tanfolyamán kilencszer két órában foglalkoztak levéltári kérdésekkel. Ennek az időnek a rövidsége természetesen csak a legfontosabb kérdések megbeszélését tette lehetővé. A levéltártechnikai kérdésekkel kapcsolatos ismertetések közül kiemelkedik Georg Winter koblenzi levéltárigazgató cikke, amely a levéltári anyag védelmének kérdésévél foglalkozik. Leírása szerint a koblenzi levéltár raktárainak állványzata rendszerében majdnem teljesen azonos az Országos Levéltárban használatos állványzattá]. A polcok alapanyaga azonban könnyebb fajsúlyú fém, sőt ugyanebből vannak az állványok is: mindez az állványok könnyű és gyors szétszedését és szállítását könnyíti meg. Az elmúlt háborúval kapcsolatos gyakori szállítások kapcsán felmerült az a probléma, hogy nagyobb tárolási egységek együttes szállítási lehetőségét kellene megteremteni, hogy így meg lehessen akadályozni az iratanyagnak szállítás alkalmával történő összekeveredését, az egyes fasciculusok felbomlását és széthullását. Elképzelhető volna Winter szerint egy olyan megoldás is, hogy az állványok egyes polcai kosárformájúak legyenek, melyek szükség esetén a bennük lévő anyaggal együtt volnának szállíthatok. Mindezek azonban csupán elgondolások; megvalósításukra még sehol sem került sor. A különösen értékes anyagok tárolására hordozható dobozformájú kis szekrényeket használnak. A szekrény acélból van, mérete 52x60x38 cm, súlya üresen 21 kg. A szekrényt belül égy függőleges és egy vízszintes választófal négy részre osztja. Itt helyezik el az iratanyagot. Elől redőnyszerűen működő acéllappal záródik a szekrény, amely kívülről két oldalán elhelyezett süllyeszthető fogantyú segítségével könnyűszerrel hordozható; biztonsági zár védi az erőszakos feltörés ellen, fémanyaga pedig biztosítja a tűzmentességet. A különleges őrzést nem: igénylő aktákat csomókba kötve állványon helyezik el: de fektetve és nem felállítva, Winter szerint ez a módszer a férőhely jobb kihasználását biztosítja. Egy svájci mérnök találmányát ismerteti dr. Lisa Kaiser. Ennek lényege az, hogy a raktárhelyiségekben az állványok egy villamosmotor segítségével mozgathatók. Ez lehetővé teszi, hogy a raktárakban az állványok szorosan egymás mellett álljanak, mert közöttük a villanymotor segítségével mindig ott . lehet ún. utcát alkotni, ahol éppen szükség van rá. A találmány előnye az, hogy a raktártér sokkal nagyobb mértékű kihasználását teszi lehetővé, Sajnos, a cikk írója nem számol be arról, hogy ezt a módszert eddig alkalmazták-e, vagy hol alkalmasatiák. Véleménye szerint az, hogy ez a találmány gazdasági szempontból a gyakorlatban hogyan oldható meg — már a mérnökök feladata. Egon Merkernek a sajtódokumentációval foglalkozó cikke inkább csak felveti a dokumentációval kapcsolatos problémákat, anélkül, hogy azokat meg tudná oldani. Megállapítja, hogy az újságok sajátságos fajtájú dokumentumok, melyeknek gyűjtése és feldolgozása egyaránt nehéz problémát jelent. Bebizonyítottnak látja, hogy az újságok, illetve űjságkivágatok forrásértéke egyáltalán nem egyforma. Ismerteti a cikk- a könyvtárak hírlapanyagában a háború okozta pusztítások méreteit és rámutat arra, hogy az újságok külső hatás nélkül is milyen nagymértékben ki vannak téve a pusztulás veszélyének. Ami a sajtódokumentáció 'megvalósítását illeti, erre vonatkozólag hivatkozik a Hamburgban és Kiéiben működő dokumentációs központra, amelyek azonban elsősorban gazdasági célokra gyűjtenek gazdasági jellegű sajtókivágatokat. Más jellegű, politikai vagy kulturális dokumentációs központok Nyugat-Németországban ez időben nem működnek. Meg kell még említeni dr. Bernh. Poll aacheni levéltárigazgató cikkét a némeíi hadsereg iratainak sorsáról és a 90 éves Friedrich Meinecke visszaemlékezését a berlini Titkos Állami Levéltárban töltött éveire.