Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Lőrincz Zsuzsa, B.: ABCD / 275–277. o.

Irodalom 275 A folyóirat mindkét számát könyvismertetések egészítik ki: közülük igen tanulságos a Haus-, Hof und Staatsarchiv 200 éves fennállása alkalmából kiadott emlékkönyv II. kötetének tárgyalása; az emlékkönyv ismertetett cikkei igen élesen világítanak rá arra, hogy a mai osztrák történetírás még mindig elsősorban jog-, alkotmány és egyháztörténeti érdeklődésű. Mandl Sándorné ABCD (Arohives, Bifoliothéques, Collections, Doeumentation) című francia folyóirat — mint a neve is mutatja — foglalkozik a levéltárak, könyvtárak, gyűjteményeik és dokumentációval foglalkozó intézmények munkájával. A francia levéltárügynek jelentősebb külön sajtóorgánuma nincs, ezért itt nyílik lehetőség arra, hogy egyes levéltári kérdéseket megvitassanak és egyes levéltárakat ismertessenek. A folyóirat számonként kb. 5—6 cikket közöl és ennek egyharmada foglalkozik levéltárügyi kérdésekkel. Hasznos és fontos számunkra a külföldi levéltári folyóiratok tanulmányozása, mert a megismerés nemcsak tudásgyarapítást jelent, hanem mint itt is, tapasztalaitátvételt. Számba kell ugyan vennünk a cikkek felhasználásánál a munka feltételeinek és széleskörűségének különbözőségét. Franciaországban, mint a többi kapitalista államban, szó sem lehet a vállalatok, üzemek iratanyagának begyűjtéséről, szó sem lehet, vagy nyilvánvalóan igen csekély mértékben a tudományos .munka tervszerűvé tételéről, hogy a kellő anyagi ellátottságról ne is beszéljünk. Mindezek egyrészt azt eredményezik, hogy olyan kérdés is felmerül a lap hasábjain^ ami minket kevésbé érdekéi, miásrészt, hogy a levéltári munka jellege (ha következtetni lehet a folyóirat cikkeiből) némileg különbözik a mieinktől, (pl. nyilvántartások, statisztikák fokozottabb készítése). Az ABCD 1953. január-februári száma két, a levéltárak munkájával kapcsolatos cikket közöl. Az egyiket B. Mahieu tollából „Történeti információk központja a nemzeti levéltárban" címmel. A másikat M. Baudot-tól: „Aktualitás és hatékonyság -a levéltári szolgálatban." B. Mahieu cikkében elmondja, hogy a történeti munkák szerzői nagyon hosz«zú ideig nem tudtak egymásról, egymás munkáiról, külön utakon jártak és ezért néha azonos célokat tűztek ki maguk elé. Felmerült tehát az a gondoláit, hogy a duplumok elkerülése és kapcsolatfelvétel céljából létre kellene hozni egy információs központot, amelynek feladata számontartani a megjelent és a feldolgozás alatt álló -munkákat. így jött létre egy katalógus arról, hogy ki mivel foglalkozik. Ez a katalógus azonban teljes egészében nem valósulhatott meg. Csonkán maradt és csak a •háború után folytatták. Fantion Róbertnek a Nemzetközi Történettudományi Bizottság francia szekciója akkori elnökének volt egy tervezete, amely Franciaország történetére vonatkozó munkák, kutatások összefoglalását tűzte ki célul. Értesüléseiket •nemcsak a levéltárakból szerezték, hanem felkérték az egyetemeket és a tudományos intézeteiket, hogy az egyetemi hallgatók dolgozatait, disszertációit, illetve a tudományos munkatársak munkáit jelentsék a nyilvántartó központnak. Sem ez, sem a későbbi évek kezdeményezései nem vezettek eredményre. Megalapozottabb lett ez a munka, amikor 1951-^ben Charles Braibant, a francia "Nemzeti Levéltár igazgatója lehetővé tette a munka szervezettségét és anyagi feltételeit. A Nemzeti Levéltár eddigi felvilágosító szolgalatához (megfelelője nálunk a kutatószolgálat?) hozzákapcsoltak egy információs osztályt. így a munka életképességét biztosították. Katalógus készült először arról, ki, miről kutatott a Nemzeti Levéltárban (1812 óta), másodszor a témák módszeres nyilvántartását. (Ez 1850*461 készült.) Mindkét katalógus utal az összefoglaló nyilvántartásra, (Személy,.— téma. Pl. Malhieu nevénél megjelölve, hogy Jeanne D'Arc-ról kutatott.) Ezt a katalógust 1950-ban kibővítették és így az összeállítás tartalmazza nemcsak azt, hogy miről szól a tanulmány, hanem azt is, hogy annak feldolgozásához milyen levéltári anyagot használtak fel. Az adatok ilyen irányú összeállításához hozzájárulnak a megyei levéltárak is. A megyei levéltárak évente készer (januárban és júliusban) adnak jelentést, amely jelentés tartalmazza a kutatók nevét, foglalkozását, a munka tár-gyát, milyen címen fog a kiadvány megjelenni, a felhasznált anvag főbb jelzeteit, de legalább a sorozatok megnevezését és azt, hogy a kutatónak már milyen munkái jelentek meg. Az 1950-Ík év nyilvántartását már elkészítették, az 1951. évit most készítik. 18*