Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Mandl Sándorné: Der Archivar, Jg. VI., H. 1–2. (1953) / 272–275. o.
Irodalom 273 megmutatkozik a levéltárügy későbbi fejlődésében az 1867 utáni konstrukciónak, különösen a közös minisztériumok felállításának a nyoma is. A monarchia felbomlása után az államapparátus szerkezetében nem állt be lényeges változás, az apparátus kisebb lett, nem alakult újjá. A miniszteriális rendszer, amely meghatározta az osztrák levéltári szervezet formáját, csak 1938-ban, Ausztria megszállása után szűnt meg. Ekkor a Hadilevéltár és a Közlekedésügyi Minisztérium Levéltárának kivételével valamennyi bécsi levéltár egyetlen „Birodalmi Levéltárban" egyesült. 1945 után, mikor Ausztriában újra kiépítették az 1938 előtti államapparátust a régi szerkezetben, a levéltárügy nem követte ezt az átalakulást. A Birodalmi Levéltár — most már a Hadilevéltárral és a Közlekedésügyi Minisztérium: Levéltárával együtt — Osztrák Állami Levéltárrá alakult. Az új Osztrák Állami Levéltár azonban nem azonos a Haus-, Hof- und Staatsarchiv-val, amely most az összesen négy főosztályt irányító Osztrák Állami Levéltár első főosztályaként működik. A második főosztály az Általános Közigazgatási Levéltár (Allgemeine Verwaltungsarchiv), harmadik a Pénzügyi és Udvari-Kamarai Levéltár (Finanz- und Hofkammerarchiv), a negyedik a Hadilevéltár (iKriegsarchiv). Ezt a négy főosztályt, amelyek külön-külön régi épületeikben működnek, igazgatásilag egy Főigazgatóság fogja össze. Ez a Főigazgatóság felettes szerve ugyan ezeknek a főosztályoknak, de nem tartozik hatáskörébe Ausztria valamennyi állami levéltárának igazgatása. Az Osztrák Állami Levéltáron kívül még nyolc (a bécsit beleszámítva kilenc) tartómányi levéltár működik. Ezek sok tekintetben a svájci kantonok levéltáraira emlékeztetnek. A levéltári anyag védelméről szóló törvény a tartományi levéltárakat és az Osztrák Állami Levéltárat, noha egyébként egymástól függetlenek, egységes együttműködésre készteti. A tartományi levéltárak szemmel tartják a történeti értékűvé nyilvánított iratanyagot, és különlegesen veszélyeztetett esetben levéltári őrizetbe utalhatják a védetté nyilvánított, magántulajdonban lévő történeti értékű iratanyagot is. Feladatkörükhöz tartozik a községi levéltárak • felügyelete, valamint a vidéki állami hivatalok irattáraínak ellenőrzése. Az osztrák levéltárak 1945 utáni munkáját a szerző 'szerint elsősorban jelentős publikációs tevékenység jellemzi. Kiadványaik közül megemlíti dr. Hoffmann, az Osztrák Állami Levéltár Közleményeit (Mitteilungen des österreichischen Staatsarchivs) az Osztrák Állami Levéltár Kiadványait (Publikationen des österreichischen Staatsarchivs), valamint az Osztrák Állami Levéltárak leltárait tartalmazó sorozatban megjelent legújabb leltárt, az Udvari-kamarai Levéltár leltárát. (Inventar des Hofkiammerarchivs). Ezeken kívül több más levéltári kiadvány, közöttük több, tartományi levéltárak által kiadott kötet mutatja az osztrák levéltárak ilyen irányú munkájának eredményeit. A cikk szerzője befejezésül röviden tájékoztatja olvasóit a bécsi Történetkutató Intézetben folyó levéltáros képzésről. A francia levéltárügyről, illetőleg annak egyes részleteiről dr. Johann Papritz nyújt "Ismertetést, aki résztvett a Párizsban 1951—52-ben 'megtartott első nemzetközi levéltártechnikai tanfolyamon. A tanfolyam létrehívását annak köszönheti, hogy a francia levéltári igazgatóság tapasztalata szerint az École des Chartes-ból kikerült levéltárosok, minden tudományos képesítés ellenére, nem tudták megállni helyüket a gyakorlati levéltári munka területén. Ennek a hiányosságinak a felszámolására alakult meg ez a tanfolyam, melyen azután hasonló képzettségű külföldi levéltárosok is résztvehetíek. A tanfolyamon közel száz előadás hangzott el, melyeknek témaköre igen széles területet ölelt fel. Részletesen foglalkoztak a Franciaországban az utóbbi években rohamos fejlődésnek indult levéltári dokumentációval, valamint a levéltáriak mikrofilmszolgálatával. Beszámoló közli, hogy 1951-ben az Archives Nationales filmtárának anyagáról összefoglaló jegyzék jelent meg, 1952~ben pedig új épületbe költözött át a miikrofilmszolgálat. Az Archives Nationales restauráló műhelyének munkáját jelentősen megkönnyíti a Laminator nevű restauráló gép, mely a restaurálandó iratanyag letisztítását és bevonását rendkívüli gyorsasággal végzi.el. A cikk írója kiemeli, hogy a jelentős találmány elterjedésének egyetlen akadálya, hogy ára rendkívül magas. Tudomása szerint mindössze egy hasonló gép működik még Európában, Brüsszelben. Az ismertetés sajnos nagyon röviden foglalkozik a Nemzeti Levéltár tudományos felvilágosító szolgálatával, amely nagy tevékenységet fejt ki. Ugyancsak nem szól részletesen a francia levéltárak propaganda tevékenységéről sem, de beszáímcT 18 Levéltári Közlemények