Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Szedő Antal: A Német Demokratikus Köztársaság levéltári folyóirata: az Archivmitteilungen / 265–269. o.

Irodalom 267 Külön cikk ismerteti a Levéltártani Intézet, első tanfolyamát- (1950. jún. 1— 1951. jún. 30.). A cikk kiemeli, hogy a hallgatók szorgalmukkal pótolni tudták, hézagos ismereteiket is. Egy másik cikk az NDK levéltáraiban folyó kölcsönzések és kutatások szabályzatát. közli. Ennék érdekesebb pontjai a következők: 1867 utáni hatósági anyagokban és az 1918. nov. 9. után keletkezett valamennyi levéltári anyagban csupán belügyminiszteri engedéllyel lehet kutatni. A kutatási engedélyt nyomtatványon, írásban kell kérni. A kutatás közben készült másolatokat, jegyzeteket, kivonatokat a kutatónak: kívánságra be kell mutatni a levéltár vezetőjének. Minden levéltári anyag alapján készült cikket vagy könyvet meg kell küldeni a levéltárnak. Ezenfelül közli még a szám az üzemi, gazdasági és hatósági (Verwaltungsarehive) levéltárakra vonatkozó rendeleteket. Az 1952. évi 1..számban Otto Korfes az 1952. évben összehívandó levéltároskongresszus legfőbb céljáról: a német egység előmozdításáról ír. • Helmut Sachsenröder a hatósági levéltárakról (Verwaltungsarehive) ír. Ez. nagyon üdvös és követésre érdemes intézmény. Lényegében annyit jelent, hogy minden minisztériumban, minden állami hatóságnál egy központi irattárat, illetőleg levéltárat kell létesíteni. Ugyanis Németországban (mint ma már nálunk • is) osztályonként történik az iratkezelés a mi csoportszámos rendszerünknek megr felelő előre fölfektetett számrendszer (Aktenplan) szerint. Mikor az iratra a mindennapos használatiban már nincs szükség, de még néha szerelni

1 kell, akkor kerül a levéltárba, ahol segédleteket készítenek hozzá és használatát mindenkéDüen megkönnyíteni igyekeznek. Innen az anyag, amikor már "hivatali szempontból fölös• legessé válik, valamelyik állami levéltárba kerül. A hatósági levéltár vezetője ellenőrzi, irányítja az. osztályok iratkezelését. Rudolf Schatz a nálunk „csoportszám,QS'"-nak nevezett iratkezelésről ír. Előre fel kell fektetni az un*. „Aktenplan"-t, vagyis a hivatali szerv ügyvitelében előforduló ügyeket csoportosítani kell és rokonsági fokozataik szerint számmal megjelölni. • A szerző gyakorlati tanácsokát ad az iratok csoportosítására és a hatósági levéltárak számára az így kezelt iratok átvétele tekintetében. Az iratokat jegyzék kíséretében kell átadni, a jegyzék rovatai: jelzet; tárgy, kötet- vagy csomószám, iratok kora, jegyzet. A jegyzékeket a hatósági levéltáros folyószámmal látja ! el és könyvbe vezeti. Werner Strecker a Mecklenburg! Állami Levéltár háború utáni munkáit sorolja fel, ami főleg a háborús veszélyek elől sóbányákba stb. kitelepített levéltár^i anyag újrarendezéséből állt. Wólffgang Hessler a Német Központi Levéltár merseburgi raktáraiban őrzött oklevelek rendezéséről ír, közölve a fontosabb álla. gok veszteségeit. Végül Roland Seeberg-Elverfeldt a háború óta a Voproszi ' Isztorii számaiban megjelent levéltári vonatkozású cikkeket ismerteti. A „Javaslatok a levéltárakból" rovatban két javaslat van: az egyik szerint a gazdasági levéltárosok alakítsanak munkaközösségeket, cseréljék ki tapasztalataikat, segítsék egymást. A másik, jayaslat szerint az érdekesebb levéltári dokumentumokról készüljenek fotókópiák és ezek megfelelő magyarázó szöveggel kerüljenek el az üzemekbe. ; Az 1952. évi 2. szám Stoph belügyminiszternek a küszöbön álló levéltáros kongresszust üdvözlő szavaival kezdődik. Majd Rudolf Diezel ír a 400 éves weimári levéllárról. Fritz Wiegand az erfurti városi levéltárat ismerteti: A cikkben két érdekes dolog van: egyik az, hogy a levéltár plakátokat, röpiratokat, fényképeket és filmeket is gyűjt. (Ez persze az 1950. júl. 134 levéltári rendeletből is következik.) A másik az, hogy az 1871—1945. évi közigazgatási iratokat a tizedésrendszer szerint rendezik, holott az iratkezelésben a rendszer csak 1933 óta van meg. Űgy látszik,, a proveniencia elvét meglehetős rugalmassággal kezelik, hiszen nem hagyják meg az 1871—1933. évek között keletkezett iratokat eredeti regisztraturarendjükben. . " Harald Schieckel a levéltári anyag kiállításáról ír. Dicséri a W. Lippert által Drezdában 1928-ig rendezett kiállításokat, .A : későbbi időpontokban elmaradtak a levéltári kiállítások, ennek okai az anyagi nehézségek, személyzethiány és a megfelelő kiállítóhelyiségek hiánya volt. A kiállítások célja a levéltári anyag fontosságának bemutatása. Eleinte túlnyomóan állandó jellegű, nagyterjedelmű anyagot bemutató kiállításokat rendeztek, később kisebb terjedelmű, fontos személyek vagy események jubileuma alkalmából bemutatott kiállítások jöttek divatba. Ujabban