Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Szedő Antal: A Német Demokratikus Köztársaság levéltári folyóirata: az Archivmitteilungen / 265–269. o.

'268 Irodalom. ä történelmi folyamatok gazdasági alapját hangsúlyozzák a kiállítások, amelyek politikai-nevelő jellegűek. ' . Erich Neuss az üzemi levéltári anyag történeti forrásértékéről ír, A főkönyveknek és a levelezésnek természetesen nagy forrásltörténeti értéke vari. Azonban a kapitalista üzemek tulajdonosai annak idején nem szerették szellőztetni üzleti titkaikat és bőven éltek a' kereskedelmi törvény adta selejtezési lehetőségekkel: bizonyos ido elteltével, úgyszólván minden iratot elpusztítottak. A cikk azzal foglalkozik, hogy honnan lehet egy üzem történetéhez megszerezni azokat, az adatokat, amelyeket irattárából kiselejtezett. Elsősorban a hatósági levéltárak és a "hírlapok jöhetnek számításba. Fritz Örtlepp az üzemi levéltárak fényképgyűjteriiényének jelentőségéi és célJát. méltatja. Ö- a jénai Zeiss-művek levéltárosa, és a gyáralapítók, mérnökök, kiválóbb (munkások, üzemrészek, .építkezések, gyártmányok fényképeit, Jéna város különböző évekből származó látképeit gyűjti. Az 1952. évi 3. szám 'első-cikkéből, Otto Korfes tollából arról értesülünk, hogy az NDK • területét levéltári szempontból öt felügyeleti körre osztották, ezek a. felügyelőségek a Belügyminisztérium Levéltári Főosztályának irányítása, alatt állnak, költségvetésileg ahhoz a „Bézirk"-hez tartoznak, amelynek területén vannak. Ebből következik, hogy a , Bezirk" tanácsa vezeti 'és védi a területén lévő irattári anyagot, a „Kreis" tanácsa a levéltáraikra vonatkozó rendeleteket a levéltári felügyelőségek, útmutatása szerint végrehajtja. "E-szám röviden ismerteti a Weimarban 1952. május 28—30-án tartott levéltáros kongresszust, amelynek 'anyaga külön könyvben jelent meg. '.'"" Kari Höhnel a népi tulajdonba vett .üzemek újjászervezésével az üzemi és gazdasági levéltáraknál felmerülő problémákról ír. Ugyanis 1952. máEcius 20-ig az üzemek . nagyobb egységekbe voltak összefogva és egyes ilyen üzemegyesülés csúcsszerve' mellett gazdasági levéltár és levéltáros volt. Ez . a levéltáros ellenőrizte és irányította az üzemi levéltárak munkáját. Az új rend szerint az egyes üzemek Önállósulnak és a csúcsszerv irányító ' és ellenőrző szervvé alakul,, a mellette lévő levéltáros pedig csak a csúcsszerv levél'tárérett anyagát kezeli, de nem ellenőrzi esnem irányítja az üzemi levéltárakat. Ezt a cikkíró kifogásolja és javasolja a régi ellenőrző-irányító, jogkör visszaállítását. Gerhard Schomburg a „sajtólevéltárakrol" fr. (Fordítása L. H. 1952. évi okt.— dec, számiában.) Ezek a •napi sajtó anyagából, a különböző folyóiratok cikkeiből gyűjtenek kivágatokat és ezeket a tárgyi elv szerint csoportosítják. A cikkíró» a csoportosításban egységes rendszert és gondos, káderképzést kíván: Paul Goehts az újabbkori akták kezeléséről ír.. Főproblémája az iratrendezőkben tárolt anyag "végleges' levéltári, elhelyezése.. Ugyanis az iratrendezőkben fémalkatrészek lévén, ezek rozsdásodhatnak; ,már pedig a rozsda nemcsak az írást teszi olvashatatlanná, hanem a- papírt is megtámadja. Ezért az. iratokat a rendezőkből ki kell emelni ós végleges fedőlemezek között kell elhelyezni. Lotte Knabe, a potsdami Német Központi Levéltárban az egykori Birodalmi Levéltár állagai rendezésével kapcsolatos munkálatokról ír. Ezek az állagok a stassfurti és Schönebeck! sóbányákban voltak elhelyezve -a háború alatt. Az állagokat 1948-ban kapta vissza a német demokratikus állam. 28Ö00 métermázsa anyag elhelyezéséről volt szó. A potsdami Sanssouci parkbari az Orangerie keleti csarnokát kapta meg a központi levéltár e célra, egy 100 m hosszú termet, amelyben 3 emeletnyi állványt lehetett építeni. Az • összehányódott iratok rendezésének az. okozott nehézséget, hogy a segédletek elvesztek. Egy széleskörű tudományos gárda 25 évi munkája eredményét kellett rövid idő alatt- rekonstruálni egy szűkebbkörű (munkaközösséggel. És 2 és fél • év alatt rendezték és jegyzékeitek az állagok 2/3 részét. A munkamenet a következő, volt:- durva rendezés és az irattári . rendszer "megállapítása után az egyik munkacsoport rendezte az iratokat, egy másik csoport pedig rögtön jegyzékelte. Georg Bruchholz az üzemi levéltárosok munkaközösségeiről ír. Ezek célja a tapasztalatcsere. A cikkíró indítványozza, hogy a jövőben csak a legszakképzettebb üzemi levéltárosok legyenek ezeknek a munkaközösségeknek tagjai. A munkaközösségeknek kell 'kidolgozniuk .pl. a selejtezések irányelveit. "Végül értesülünk, hogy á legnevesebb német történészek munkaközösséget •alakítottak Németország újabb történelmére, de különösen a munkásmozgalomra "vonatkozó dokumentumok kiadására.