Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.
A magyar levéltárügy helyzete a Horthy : korszakban és a felszabadulás után 25 vezetőit, akik saját portájukon is keveset tettek ilyen irányban, s a többi levéltár munkáját illetően nem hogy nem kezdeményeztek, hanem még s kezdeményezéseket el is fojtották. Felelősség terheli a törvényhatósági főlevéltárnokokat is, akik saját hatáskörükben sem tettek meg mindent a levéltári munkáknak az iratanyag érdekében történő Összpontosítására. 4. Levéltárosképzés A Horthy-korszakban egyetemi vagy tanfolyamjellegű levéltárosképzés nem volt. Az 1922. évi XIX. te. 4. §-a a Gyűjteményegyetem.tudományos tisztviselői alkalmazása előfeltételévé tette elsősorban a bölcsészdoktorátust, továbbá bármely egyetemi doktorátust vagy műegyetemi mérnöki oklevelet. E törvény 6. §-a lehetővé tette, hogy a miniszter gyakorlati tanfolyamot szervezzen és szakvizsgálatot rendszeresítsen, Ezt 31 rendelkezést az 1929. évi XI. törvénycikk 13. §-a úgy egészítette ki, hogy a középiskolai tanári oklevelet is olyannak tekintette, mint ami szintén minősít tudományos tisztviselői állás elnyerésére, azonkívül kikötötte: »tudományos állásra végleges minőségben azonban csak azt lehet alkalmazni, aki a közgyűjtemény irányának és gyűjtési körének megfelelő hazai országos közgyűjteménynél, külföldi nagyobb közgyűjteménynél vagy egyetemi intézetnél hasonló munkakörben legalább egy évig szolgálatot teljesített és gyakorlati képességéről a Tanácstól (a Gyűjteményegyetem, majd a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsától) bizonyítványt kapott«. E törvény 30. §-a ezeket az előírásokat kiterjesztette a törvényhatósági levéltárat vezető levéltárosra is. • Ez intézkedések alapján a levéltárosképzés abban állt, hogy a megfelelő egyetemi végzettséggel rendelkező jelöltek az Országos Levéltárban, minthogy ez volt az egyetlen »azonos irányú országos közgyűjtemény«, egy évig gyakorló szolgálatot teljesítettek, • melynek letelte után — tudtommal kivétel nélkül mindenki — elnyerték a Tanács bizonyítványát. Ezek az előírások 1949-ig érvényben voltak, s a levéltárosképzés -eddig az időpontig ezek szerint történt. — Az Országos Levéltár a törvényhatósági levéltárak tudományos dolgozói felé ezen a ponton tartott rendszeres közvetlen kapcsolatot. Minthogy minden újonnan kinevezésre kerülő törvényhatósági főlevéltárnoknak véglegesítése előtt fel kellett mutatnia az Országos Levéltárban eltöltött sikeres gyakorlati évről szóló múzeumi tanácsi bizonyítványt, minden főlevéltárnok egy évig az Országos Levéltárban dolgozva szerezte meg a legfontosabb levéltári alapismereteket, megismerkedett az Országos Levéltár anyagával és dolgozóival, •de a törvényhatóságoknál szükséges speciális levéltári ismereteket a főlevéltárnok már rendszerint saját levéltárában menetközben sajátította el. Az Országos Levéltár a törvényhatósági levéltárosok kinevezésénél is szerepet játszott azáltal, hogy a főispánok a Nemzeti Múzeum Tanácsa által javasolt személyek közül nevezték ki a főlevéltárnokokat, s e javaslatot lényegében az Országos Levéltár- készítette. Ez a megoldás elősegítette, hogy az Országos Levéltár biztosítsa a szakmai érdekeket. Ez a körülmény persze nem zárta ki, hogy érettségi vizsga és gyakorlati tudás nélküli, kertészeti szakiskolát végzett személy kormányzói engedéllyel :megyei főlevéltárnok legyen,
