Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

246 Irodalom A tematikai feltárás azt jelentette, hogy meghatározott témák szerint kikeresték az értékes dokumentumokat, és külön-külön kartotéklapokra kijegyezték, hogy milyen témára vonatkozik a dokumentum, röviden vázolták a tartalmát és megadták az irat jelzetét. Az így elkészített kartotéklapokat azután témák szerint csoportosították. A tematikai feltárás ebben az időben a következő témák szerint történt: a Kommunista Párt története, Lenin és Sztálin életrajza, a polgárháború történeta, gyárak, üzemek története, a szovjet építés, hasznos ásványok, technikai-gazdasági jelentőségű anyag stb, Csernov részletes adatokkal ismerteti, milyen nagyarányú tematikai feltárási munka folyt a szovjet levéltárakban. 1935-ig a levéltárak kb. 800 000 tematikai kartotóklapot készítettek.. Ez igen nagyjelentőségű tudományos felvilágosító apparátus volt. A tematikai feltárások során előkerült dokumentumok közül sok került felhasználásra és komolyan segítetté az építő munkát. Ennek a nagyjelentőségű munkának, a tematikai feltárásnak azonban voltak igen komoly fogyatékosságai is. Nem volt kielégítő a munka minősége, ezenkívül a levéltárakban lévő ellenséges elemek tudatosan helytelenül végezték a tematikai feltárást. Előfordult, hogy olyan ún. „teljes tematikai feltárást" (készítettek, hogy tekintet nélkül az inatok értékére, minden • darabról készítettek kartotéklapot. A levéltári dolgozók egy része —• éppen az elkövetett hibák -miatt — nem. értette meg a tematikai feltárás nagy jelentőségét. A munka során mutatkozó hibákat. később kiküszöbölték. 1936-ban külön szabályzatot készítettek, amely röviden kifejti a tematikai feltárási munka formáit és módszereit: „A szabályzat kimondja, hogy tárgyi-tematikai katalógust csak akkor kell összeállítani, ha az a levéltár tudományos kutatómunkája számára vagy érdeklődő gazdasági, vagy tudómányos hatóság, részére szükséges. Ez a követelmény a garanciája annak, hogy nem; lesz szervezetlen munka és hogy a feltárt anyagot tényleg fel fogják használni" (155. old.). Aho^gyan szélesedett a levéltárakban a tudományos kutatómunka, annál szükségesebbé vált a levéltári anyag tematikai feltárásának szélesítése is. A tudományos kiadó nuinka, az anyagok publikálására irányuló tevékenység: ebben az időben visszaesett. Ennek ugyancsak a levéltárak rendezetlen állapota volt az egyik oka, de oka volt a levéltári dolgozók gyenge képzettsége és végül legnagyobb mértékben az ellenséges elemek tevékenysége. A történelmi területen működő ellenséges elemek ebben az időben azt a helytelen- nézetet hangoztatták, hogy a levéltári anyag publikálása egyáltalán nem feladata a levéltári szerveknek. A népellenségei más módon is folytatták káros levéltári tevékenységüket. Sztálin elvtársnak a „Proletarszkaja Revoljucia" c. folyóiratban megjelent levele a „bolsevizmus történetének néhány kérdéséről" rámutatott a- helytelen publikációs módszerekre, amelyekkel az ellenség megpróbálta eltorzítani a valóságot, meghamisítani a párt történetét. Ugyanakkor ez a levél arra is figyelmeztet, hogy a levéltári területen még mindig nincs meg. a kellő politikai éberség, mert a nép ellenségei hozzáférhetnek a levéltári anyaghoz, és hogy a levéltárak anyagai nincsenek kellően rendezett állapotban, a levéltárak nem tudják, milyen anyagot őriznek egyes-kérdésekre vonatkozóan. Sztálin elvtárs figyelmeztetése után számos ellenséges eleimet lepleztek le és távolítottak el a levéltári apparátusból. Mivel a levéltári munka elmaradottságának egyik alapvető oka a levéltári dolgozók képzettségének alacsony foka volt, a Népbiztosi Tanács elrendelte levéltárvezetői intézet létesítését. A levéltári főiskola (Történeti-Levéltári Intézet) 1931-ben kezdte meg működését és ezzel kezdetét vette a levéltárosok rendszeres tudományosr képzése. Először kétéves tanfolyamok indultak. Miután ez nem bizonyult elégségesnek előbb három, majd pedig négy évre hosszabbították meg a levéltárosok tudományos képzésének idejét, és ezzel a Történeti-Levéltári Intézet a többi főiskolával egyenrangú főiskolává vált. A főiskola az első tanfolyamok elvégzése után fokozatosan nagyobb számban képzett ki tudományos levéltári kádereket. 1931-ben még csak 90, 1934-ben már 233 hallgatója volt a Történeti-Levéltári Intézetnek. Csernov végül kiemeli, hogy a levéltárak e korszakban elért eredményeiben milyen komoly szerepe volt a szocialista munkáversenynek és élmunkás rendszernek. „Ott, ahol a szocialista munfcaverseny és az élmunkásmozgaloin nem formálisan működött csak, —• írja — hanem valóban úgy alkalmaztak, mint a levéltári munka mindennapi módszerét, az eredmények pozitívek voltak." A hetedik fejezet a szocialista társadalom felépítésének befejezéséért vívott harc és a sztálini alkotmány bevezetésének időszakában (1935—1937) ismerteti a