Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

Irodalom 247 levéltárügy fejlődését. Ebben az időben döntően előtérbe került a Szovjetunió és az újkor történetének tudományos, marxista-leninista feldolgozása. Ez azt a nagy feladatot állította a levéltári szervek elé, hogy szervezzék meg a levéltári kutatást a Szovjetunió történetének elmélyült tanulmányozása céljából. „Ez azt jeíentette, hogy az állami levéltáraknak tökéletesen tudományos jellegű kutatóintézetekké kellett válniuk" (145. old.)'. A Szovjetunió Központi Végrehajtóbizottsága elnöksége 1935 júniusában ismét külön határozatot hozott a levéltárügy rendezéséről. A határozat megállapította, hogy a levéltárak állapota nem kielégítő, az anyagok nincsenek kellően rendezve és védelmük sincs kellően biztosítva. A határozat ismételten leszögezte azt, hogy a levéltárak nem kielégítő állapotának alapvető oka az, hogy nincs elég képzett, politikailag megbízható és munkáját szerető káder" (uo.). Ugyanakkor számos konkrét intézkedés történt a hiányosságok minél gyorsabb kiküszöbölése érdekében, ós a Szovjetunió valamennyi hatóságát arra kötelezték, hogy minden módon támogassa a levéltári szerveket munkájukban" (147. old.). 1935—1936-ban tovább szélesült a levéltári 'hálózat. Most már mindenütt létrehozták a kerületi levéltárakat, amelyeknek főfeladata a falu szocialista újjáépítésére vonatkozó levéltári anyag, gyűjtése és megőrzése volt. A levéltárügy rendezésére 1935-ben kiadott rendeletnek igen nagy jelentősége volt, fordulópontot jelentett a szovjet levéltári munkában. A szovjet kormány minden téren támogatta, segítette a levéltári szerveket, viszont megkövetelte, hogy gyökeresen változtassanak a levéltárak állapotán, hozzák rendbe és leltározzák az összes anyagot, amelyet a levéltárakban őriznek. Ez előfeltétele volt mindi az anyagok védelmének, mind a tudományos munkai széleskörű kibontakozásának. „Csak az anyag rendbehozása után lehetséges a levéltári tudományos munka kibontakozása — írja Csernov — és az anyagnak szóleskörű és teljes felhasználása a szocializmus építésében" (147. old.). A továbbiakban Csernov részletesen ismerteti azokat a komoly eredményeket, amelyeket a levéltárak ebben, az időszakiban elértek az anyagok rendezése, leltározása, lajstromozása terén. A levéltárak rendezettsége, nagymértékben függött attól, hogy milyen állapotban kerültek be az anyagok a működő hatóságok levéltáraiból. A működő hatóságok levéltárai azonban, mint ezt az ellenőrzés megállapította, nem voltak megfelelő rendben. Ennek oka az volt, hogy a működő hatóságoknál nern szenteltek kellő figyelmet az irattári dolgozók kiválasztására. A Népbiztosok Tanácsa 1936 februárban elrendelte a működő hatóságok irattárainak sürgős rendibehozását. A rendelet előírta, hogy felül kell vizsgálni a működő hatóságok irattárosait és a megfelelőek' részére átképző tanfolyamokat kell szervezni. Utasította a hatóságokat, hogy az irattárak részére megfelelő helyiségeket és berendezést biztosítsanak, hogy készítsék el anyagaik lajstromát és az értéktelen anyagokat selejtezzék ki. Ugyanakkor azt is előírta a rendelet, hogy a működő hatóságoknak milyen anyagokat kell megőrizniök. „Elsősorban azokat, amelyek az adott hatóság munkájának legfontosabb vonásait tükrözik vissza, továbbá a munka feltételeit és a dolgozók életviszonyait ismer te tőket, másodsorban azokat, amelyeknek tudományos és történeti jellegük van, harmadsorban azokat, amelyeknek gyakorlati jelentőségük vsin az adott hatóság munkája szempontjából, vagy mint igazolási anyag szolgálhat a lakosságnak vagy más hatóságnak" (150. old.). A működő hatóságok, irattárainak reindbehozására vonatkozó kormányrendeletnek nagy jelentősége volt. Ez a rendelet biztosította, hogy az állami levéltárakba a továbbiak során már csak rendezett és állandó megőrzést érdemlő anyagok kerültek • be. A levéltári munka további megjavítása és a levéltári anyagok védelme szempontjából óriási jelentősége volt annak a rendeletnek;, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1938 áprilisában adott ki, amely a levéltárakat a Szovjetunió Belügyi Népbiztossága hatáskörébe utalta. „A kapitalista környezet és a kapitalista országoknak a Szovjetunió elleni támadása készülődéseinek feltételei között — írja Csernov —• óriási politikai jelentősége volt az állami levéltárak védelmének és" a levéltári anyag felhasználásának" (154. old.). Végül Csernov ismerteti azokat a főfeladatokat, amelyek ebben az időszakban a szovjet levéltárak előtt álltak. A legfontosabb feladatok egyikének Csernov a levéltárak rendbehozására vonatkozó rendelet végrehajtását és a levéltárakban végzendő kutatómunkát jelöli meg. Ugyancsak főfeladatnak jelöli meg a levéltári