Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

Irodalom 245 felelt meg a növekvő feladatoknak. Ezért 1934 végén a szovjet kormány rendeletet äiozott, hogy a fontosabb kerületekben szervezzenek levéltárakat. A kerületi levéltárak feladata volt, hogy a szovjet apparátus alsó szervei és a szovhozok, kolhozok, gépállomások, új építkezések stb. iratanyagát begyűjtse és feldolgozza, A rendelet értelmében 1935-ben 867 kerületi levéltár létesült, A levéltárügy fejlődése, a levéltári anyag szakadatlan növekedése gyakran tette szükségessé a levéltárak átszervezését. Az 1934 végén megjelent rendelet értelmében minden köztársasági, határvidéki és területi levéltár három önálló levéltárrá alakult: 1. Októberi Forradalom Levéltára, 2. Történeti Levéltár, 3. azokon a helyeken, ahol kerületi katonai parancsnokságok voltak: Hadi Levéltár. Minden levéltárnak volt titkos osztálya is. A levéltárügy fejlődését, a levéltári hálózat komoly kiszélesedését és a levéltári munka jelentőségének megnövekedését tükrözi vissza a szovjet kormány részéről a levéltáraknak biztosított anyagi lehetőség is. A levéltári költségvetés az 1929— 30-as évi 2V2 millió rubelről 1934-re négyszeresére, 10 millió rubelre emelkedett. Ez, többek között, lehetővé tette az egyik legégetőbb probléma részben való megoldását: megfelelő levéltári helyiségek biztosítását. A levéltár gyűjtőterülete is állandóan bővült. Hosszú ideig tartó harc után -a szakszervezetek levéltári anyaga is az Állami Levéltári Alap részévé vájlt, az állami levéltárakba került. A levéltárügyhöz került a hanglemez dokumentációs anyagok gyűjtése stb. is. E célra külön hanglemez levéltár létesült, amelyet később a fénykép és film levéltárral egyesítettek és mint Fénykép, Hang és Filmdokumentumok Központi Állami Levéltára önálló levéltárként működött. Csernov ismételten rámiutat arra, hogy a levéltári anyag rendezetlensége ebben •az időszakban milyen nagy akadálya volt annak, hogy az anyagokat kellően fel lehessen használni a szocializmus építésének segítésére. Ebben az időben a levéltárosok egy része között az a káros felfogás alakult ki, hogy „a levéltárak rendbehozása már meghaladott szakasz a Szovjetunió levéltárügy ének építésében, Egyes dolgozók már olyanokat is mondtak, hogy az egész úgynevezett levéltári technikai •munka a levéltárban burzsoá maradvány" (129. old.). Azt hangoztatták — nem törődve a levéltári anyagok állapotával, — hogy mindenekelőtt az anyag felhasználása a fontos. Ezek a káros nézetek a levéltárakban lévő szovjetellenes elemektől származtak, Sem. a levéltári szervek vezetősége, sem pedig a levéltári dolgozók többsége nem utasította kellően vissza a rendezési munkát helytelenül lebecsülő káros nézeteiket. Amikor „az iratokkal kapcsolatos tudományos felhasználási munkát helyezték előtérbe — hangsúlyozza ki Csernov — a levéltári szervek lebecsülték az okiratok egyidejű rendbehozásának szükségességét" (uo.). Ez a lemaradás, a levéltárak rendezetlen állapota veszélyeztette a levéltári szervek eddig elért eredményeit. Mivel a levéltári anyag jelentős része .nem volt rendben, „következőleg nem volt hozzáférhető a szocializmus építésében való felhasználás végett" (uo.). A szovjet kormány még 1931-ben elrendelte, hogy a levéltári szervók „minden íigyelmüket szenteljék az olyan levéltári anyag felhasználásra való előkészítésére, amelynek különös aktuális jelentősége van politikai, tudományos vagy gazdasági téren" (130. old.). Mind a párt, mind a szovjet kormány minden segítséget meg is adott ennek a rendeletnek a végrehajtására. A szovjet kormány azonnal a levéltári szervek segítségére sietett, amikor valamilyen területen nehézségek, akadályok jelentkeztek. A szovjet kormány a levéltárak tekintélyét is komoly (miértékben emelte azzal, ÜQgy kidomborította a levéltáraknák a gazdasági és kulturális építésben vitt jelentős szerepéit. A Népbiztosi Tanács külön rendeletben szólította fel a hatóságokat, szeriveket, hogy a különféle tervek elkészítése előtt (pl. építés, geológiai kutatás stb.) forduljanak a levéltári szervekhez, hogy az adott kérdésekre vonatkozó dokumentumokat; megkapják. A Népbiztosi Tanács elrendelte a hatóságoknak és vállalatoknak, hogy létesítsenek kapcsolatot a levéltári szervekkel, nyújtsák be igényüket a számúikra szükséges adatokra, és közöljék a levéltári anyag felhasználásának eredményeit. A rendeletre 1931-ben 205 hatóság nyújtotta be igénylését, amelyek 2000 különböző ügyre kértek a levéltári anyag alapján felvilágosítást. A levéltári szerveknél azonban nem folyt tervszerűen az anyagok tömeges feltárása. Csak a munka során alakultak ki a feldolgozásnak azok a formái és mód-szerei, amelyek elősegítették a levéltári szervek aktív bekapcsolódását a szocializmus építésébe. Ebben az időben indult meg a levéltári anyag tematikai feltárása és leltározása, amely a legjobb módszernek bizonyult.