Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

244 Irodalom kiképzés. Pokrovszkij és követői nem törekedtek megfelelő tudományos levéltári dolgozók kiképzésére, amiben a levéltárépítés jelentőségének lebecsülése nyilvánult. meg. Ez még hosszú ideig éreztette hátrányait a levéltári munka területén. A szocialista gazdaság és a kultúra növekedésével együtt megnőtt a levéltárakkal szemben támasztott követelmény is. Míg a történeti kutatás területén megfelelő volt a levéltári szervek és tudományos kutatóintézmények kapcsolata, sokkal gyengébb volt a kapcsolat gazdasági intézményekkel. A levéltári munka legnagyobb hiányossága ebben az időben a levéltári anyagok gyakorlati felhasználása terén mutatkozott. A levéltári szervek lebecsülték ezt a munkát és az anyag nagy részének rendezetlensége is akadály volt. így csak tervszerűtlenül, az egyéb munkák során előkerült anyagokat adták át felhasználásra az illetékes szerveknek. 1929-ben, mikor a Centrarhiv e munka megjavítása érdekében a gazdasági intézményekhez fordult,, hogy közöljék kívánságaikat a levéltári anyagokkal kapcsolatban, több, mint 20O igénylés érkezett. A levéltárak azonban ebben az időszakban még nem tudták tervszerűen megszervezni a levéltári anyag népgazdasági célokra való felhasználását. A tudományos kiadói munka területén is — bár ebben az időszakban már néhány jelentős publikáció történt — fennállottak még a régebbi komoly hiányosságok és hibák. Bizonyos akadályt jelentett az is, «hogy ebben az időben a tudományos munkát a levéltárügyi törvény még nem írta elő levéltárak számára. A szocializmus építésének ebben az időszakában, a levéltárak növekvő és új feladatai ismét szükségessé teitték a levéltári szervek komoly átszervezését. Az 1929 januárjában az Összerósz Központi Végrehajtóbizottság és Népbiztosi Tanács által" kiadott rendelet pontosan meghatározta és jelentékenyen kibővítette a levéltári szervek jogait és feladatait. A rendelet már nemcsak a levéltári anyag összegyűjtésének, rendezésének és őrzésének feladatait rótta a levéltárakra, hanem kötelességükké tette a tudományos munka végzését és a levéltári anyag tervszerű publikációját is. A rendelet megváltoztatta a levéltári anyag osztályozását is. Megszűnt az anyag régi osztályokra való tagozódása. A rendelet a régi, 5 esztendővel szemben 10 esztendőben határozta meg a működő hatóságok, szervezetek stb. lezárt ügyiratainak a levéltárakba való beadási határidejét. Néhány hónappal később létrehozták a Szovjetunió Központi Levéltári Igazgatóságát. Ebben az időszakban létesült a Lenin Intézet irányítása alatt az Egységes Pártlevéltár is. A pártlevéltárak szorosan együttműködtek az állami levéltárakkal, de szervezetileg különálló levéltárak voltak. A pártlevéltárak a pártbizottságok, párt- és kornszomolszervezetek iratanyagait gyűjtötték és dolgozták fel. A levéltári dolgozók 1929 májusában megtartott második kongresszusa újabb lépést jelentett a levéltárügy fejlődésében. A kongresszus több jelentős kérdésben hozott határozatot, sokat foglalkozott a levéltáros káderképzés kérdésével, végül megvitatta és jóváthagyta a levéltári ötéves tervet mint olyan tervet, amely a „Párt és a szovjethatalom' által támasztott feladatokból indul ki". Az első levéltári ötéves terv legfontosabb feladatként jelölte meg a levéltári anyag összegyűjtésének befejezését és elsőfokú selejtezését. A központi levéltárakban valamennyi őrzési egység, a helyi levéltárakban a gazdasági építőmunka segítése szempontjából száimbajöhető anyagok leltározását, valamint a legértékesebb dokumentumok tematikai leírását. Az ötéves terv kiemelte, hogy meg kell erősíteni a tudományos kutaternunkát annyira, hogy „az első ötéves terv végére ez a munka az első helyek egyikét foglalja el" (124. old.). A mezőgazdaság kollektivizálásáért folytatott harc időszakában egyre nagyobb jelentőségűvé vált a mezőgazdaság szocialista átalakulására vonatkozó levéltári anyag, így elsősorban a kolhozok, szovhozok, gépállomások iratanyaga. A szovjet kormány nagy súlyt helyezett ennek az iratanyagnak a megőrzésére. A szovjet kormány rendeletet hozott, amely egyrészt megtiltotta, hogy a kolhozokban, szovhozokban, gépállomásokon a levéltári szervek engedélye nélkül bármilyen iratanyagot megsemmisítsenek, másrészt előírta az iratanyag rendezését. A mezőgazdaság szocialista átalakulása e legfontosabb szervei: a kolhozok, szovhozok, gépállomások levéltárainak helyes ügyvitele érdekében elrendelték az iratanyag kezelése, valamint a levéltárakba való beadási szabályzatának kidolgozását és hogy e szervek vezető tagjai közül valaki legyen felelős az iratanyag megfelelő őrzéséért és rendbentartásáért. A meglévő levéltári hálózat azonban már nem.