Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

242 Irodalom A kongresszuson jelentős elvi és gyakorlati módszertani kérdések kerültek megvitatásra: a levéltári szervek és tudományos intézetek viszonya; a működő hatóságok levéltárainak megszervezése; a levéltári terminológia, a levéltári anyag közzététele; a lajstromozás; —a levéltári képzés stb. A kongresszus a leghatározottabban fellépett a régi burzsoá levéltárosok és szovjetellenes elemek törekvése ellen, akik azzal, hogy megpróbálták feléleszteni a levéltári anyag hivatali tulajdonjogának kérdését, valójában a levéltári anyag központosítása ellen indítottak támadást. A kongresszus határozatában leszögezte, hogy a levéltárügynek a lenini dekrétumban lefektetett, a központosításra vonatkozó elve „teljes egészében helyesnek bizonyult". Megállapította a kongresszus, hogy a nehézségek, a megfelelő személyzet és helyiségek elégtelensége ellenére is sikerült begyűjteni a forradalom előtti hatóságok iratanyagának .többségét, és most a szovjethatóságok levéltári anyagának begyűjtése a levéltárák elsőrendű feladata. A. kongresszus jóváhagyta a működő hatóságok levéltáraira vonatkozó ügyviteli szabályzatot és kimondotta mielőbbi gyakorlati megvalósításának szükségességét. Megállapította, hogy a levéltári publikációs munkát ki kell szélesíteni és be kell vonni ebbe a munkába a vidéki levéltári szerveket is. A kongresszus javasolta, hogy dolgozzák ki a tudományos kutatómunka egységes tervét, helyeselte, hogy a jövőben a levéltári munka szilárd tervek alapján folyjék. A kongresszus igen jelentős határozatokat hozott a tudományos intézetek levéltári tevékenységére vonatkozólag. „A kongresszus kijelentette, hogy nem szabad engedni, hogy az isztprofok, múzeumok, könyvtárak és más tudományos intézmények levéltári anyagot gyűjtsenek és őrizzenek. Minden levéltári anyagot és okiratot, amely a tudományos intézményeknél van, de nem ezen hatóságok működése következtében jött létre, azonnal át kell adni az állami levéltáraknak." A kiemelkedő tudósok, írók, művészeik és zenészeik olyan levéltári anyaga, amely a nevezett személyek emlékére létesített speciális múzeumokban van, a múaeurnoik őrizetében maradt, de a Centrarhiv külön jegyzékén is szerepelt. Bizonyos, őrzési helyük szerint .közismert levéltári anyagok (könyvtárak kéziratosztályai) az említett könyvtárak őrizetében maradtak, de a Centrarhiv jegyzékén is szerepeltek. A kongresszus kimondta, hogy amennyiben 'múzeumokban való kiállítás céljaira akarnak felhasználni levéltári anyagot, tekintve, hogy ezek elveszhetnek vagy elpusztulhatnak, szükséges pótolni őket, lehetőleg másolattal. A levéltári dolgozók első kongresszusának határozatai a levéltári anyagnak múzeumokban, könyvtárakban stb. való őrzéséről a jelen időkig meghatározták a levéltári szerveknek az utóbbiakkal való viszonyát. A negyedik és ötödik fejezet ismerteti a levéltárügy fejlőlését a szocialista iparosításért vívott.harc (1926—1929) és a mezőgazdaság kollektivizálása (1930—1934) időszakában, A szocialista iparosítás időszakában — írja Csernov — a levéltári szervek előtt „nemcsak az a feladat állt, hogy a levéltári anyagot összegyűjtsék, hanem hogy rendezzék és megszervezzék az anyagnak a szocializmus építésében való felhasználását". A levéltári dolgozók 1927 januárjában lefolyt második konferenciája határozataiban rámutatott arra, hogy „a levéltári hatóságok tevékenységét a Szovjetunió állami és gazdasági építésében soronkövetkező feladatoknak kell alárendelni". (87. old.). A konferencia megállapította, hogy a levéltári szerveknek szoros kapcsolatot kell létesíteniök a tervezési és gazdasági szervekkel, hogy tervszerűen fel kell tárni, tudományosan feldolgozni az olyan levéltári anyagokat, amelyek az ország gazdasági erőforrásainak jobb kihasználását elősegítik. A levéltárakat az első kongresszuson elfogadott irányelvek sikeres végrehajtásában a szovjet kormány igen kpmoly mértékben támogatta. 1927 februárjában rendelet jelent meg, mely az összes hatóságokat, vállalatokat stb. kötelezte arra., hogy az 1917—1921. évek iratanyagát rendezzék és adják át a levéltáraknak. Igen fontossá és sürgőssé tette a forradalom utáni korszak levéltári anyagának az állami levéltárakba való begyűjtését az, hogy közeledett az Októberi Forradalom tízéves évfordulója. Ezért az összszövetségi Közp. Végrehajtóbizottság felszólította a vidéki végrehajtó bizottságokat, hogy a legmesszebbmenőén támogassák a levéltári szervek munkáját; biztosítsanak megfelelő helyiségeket és emeljék a levéltári dolgozók számát stb.