Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

Irodalom 241 viszony — írja Csernov — a hatóság levéltárai és az állami levéltárak között egészen máig fennáll" (68. old.). Mindinkább szükségessé vált az óriási mennyiségben már . begyűjtött és sok őrzőhelyen szétszórt levéltári anyag tudományosabb, szakszerűbb felosztásának kérdése. A Centrarhiv 1925-ben a levéltári anyagokat az iratok keletkezési ideje alapján két részre bontotta. A forradalom előtti korszak iratanyagát a történeti levéltárak, a forradalom utáni korszak iratanyagát az Októberi Forradalo

m levéltárai kapták. Az időbeli szétosztáson túl, eredete szempontjából is — központi és vidéki eredete szerint — kettéválasztották a levéltári anyagokat. A Központi Történeti Levéltárba (CIA) kerültek az 1917. január 1. előtti közn ponti iratsorozatok és a „különlegesen fontos politikai vagy gyakorlati jelentőségű vidéki eredetű" iratsorozatok (70. old.). Létrejött az Okltóberi Forradalom Központi Levéltára (CAOR) és vidéken a helyi Történeti Levéltárak (IA) és az Októberi Forradalom helyi levéltárai. A Központi Történeti Levéltárba (CIA), kerültek az 1917. január 1. előtti közlegre — moszkvai és leningrádi — oszlott. A Szövetséges Köztársaságokban — valamivel később — hasonló módon alakult ki a levéltárak hálózata, az iratanyag szétbontása. A levéltárakban az iratsorozatok rendezetlenül, „összekeverve, nedvességtől megrongálódva" kerültek be. Az iratanyag rendezése és lajstromozása — bár leegyszerűsítették — mégis nagyon lemaradt a begyűjtés mögött. Az anyag jelentős része rendezetlen, így a kutatás részére hozzáférhetetlen. Az anyag rendezésében mutatkozó nagy lemaradás egyik oka —• írja Csernov — a levéltári területen lévő kiáderhiány volt. A másik ok pedig az, hogy „minden erőt az anyag megmentésére és összpontosítására vetettek be" (73. old.). A levéltárakba a begyűjtés során rengeteg olyan irat került, amelynek sem tudományos, sem gyakorlati értéke nem volt. Az anyagok részleges rendezésével egyidejűleg megkezditek ezeknek a megőrzésre nem érdemes iratoknak a kiselejtezését is. %

.-:':': . . . Növekedett ebben az időszakban a levéltárakban a tudományos kutatómunka is. 1921—1925-ben az OSzSzSzK kutatótermeiben 8247 kutató dolgozott és levéltári anyag alapján 1.130 tudományos munka jelent meg. A levéltárakban már ebben az időszakban megindult a levéltári anyag tervszerű publikálása. 1922-től rendszeresen »megjelent a „Krasznij Arhiv" c. folyóirat, amelyben „rengeteg dokumentumot publikáltak a forradalmi mozgalom történetére és a cári kormányzatnak a forradalom elleni harcára, a szocialista forradalom és a polgárháború történetére, az önkényuralom külpolitikájára, a forratdalom előtti Oroszország gazdasági és kulturális fejlődésére vonatkozólag stb." (75. old.). A levéltári munka kérdésével foglalkozott az „Arhivnoje Gyelo" c. folyóirat, amely 1923-tól jelent meg rendszeresen. Megkezdték a levéltári anyag közzétételét egyes gyűjtemények formájában is. A tárgyalt időszakban számos tárgykörre vonatkozólag adtak ki forrásanyagot. A tudományos kiadó munkában az eredmények mellett megmutatkoztak a komoly hibák is.. Egyrészt csak a központi levéltárak anyaga alapján folyt ez a munka és a „helyi levéltárakat ebbe a munkába nem vonták be". Másrészt pedig — mutat rá Csernov — a munka „minősége távolról sem volt kielégítő", aminek főoka Pokrovszkij helytelen történeti felfogása és annak hatása volt. „Az anyagot nemi azért publikálták, hogy ezzel megkönnyítsék a Szovjetunió egyik vagy másik történeti kérdésének tanulmányozását, ezek csak illusztrációul szolgáltak a történelmi fejlődés előre elkészített vázlataihoz. Egyáltalában nem publikáltak anyagot a Szovjetunió nemzetiségeinek történetéhez, a dokumentumokban megvilágították Oroszország, de nem a Szovjetunió történetét" (76 old.). Emellett még a trockista és más ellenforradalmi elemek!, Ukrajnában és Grúziában pedig főleg burzsoá-nacionalista elemek „olyan anyagokat tettek közzé, amelyeket a burzsoázia felhasználhatott a szovjethatalom elleni harcban". Bjelorusszia és Ukrajna levéltárosainak 1924-ben tartott konferenciái után 1925 márciusában tartották meg az OSzSzSzK levéltári dolgozóinak első kongreszszusát. Ezen a kongresszuson részt vettek a szövetséges köztársaságok levéltári képviselői is, így lényegében összszövetségi jelentősége volt a kongresszusnak. lű Levéltári Közlemények