Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

Irodalom 237 „A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban" c. könyv lefordított második része — a Bolsevik Párt történetének periodizációját követve — több fejezetben ismerteti a Szovjetunió levéltárügye kialakulásának és fejlődésének történetét. Az egyes fejezetek a párttörténet alapján készült rövid történelmi összefoglalással kezdődnek. Ezután kerül sor az adott korszak levéltári feladatainak, eredményeinek ismertetésére. « A levéltári munkát; a levéltári feladatokat Csernov az egyes fejezetekben, sohasem elvontan, hanem mindig az adott történelmi periódus fökérdéseivel öszszekapcsolva tárgyalja. Csernov ezzel aláhúzza azt a kétségbevonhatatlan igazságot,, hogy a szocialista levéltárügy kiépítéséért és fejlesztéséért folytatott harcot lehetetlen az osztályharctól, a történelmi eseményektől elszigetelten, függetlenül vizsgálni és megérteni. A szocializmus építéséért és a szocialista levéltárügy kialakításáért folyó harc elválaszthatatlan, szorosan összefügg egymással. A könyv első két fejezete az 1917 áprilistól 1920 végéig terjedő időszakot öleli fel. Csernov itt ismerteti, hogy az 1917 februárjában (hatalomra került burzsoá, kormány, amelynek célja a forradalom elfojtása, a kapitalista rendszer megimentése. volt, hogyan gátolta a levéltári területen a fejlődést, milyen módszerekkel igyekezett a levéltári anyagokat a burzsoázia birtokában megtartani. A nemesi és burzsoá, történészek és levéltárosok — akik később már álarc nélkül, nyíltan léptek fel a szovjethatalom ellen —• mindenben támogatták a burzsoá kormány káros levéltári tevékenységét. Az ideiglenes kormány semmiféle levéltári reformot nem akart, és nem is hajtott végre. Még olyan levéltári reformoknak a megvalósítására sem gondolt, amelyeket a polgári levéltáros szakemberek már a XIX. század végén vetettek fel. Reformok helyett a nemesi és burzsoá levéltárosok közreműködésével súlyos károkat okoztak. Tudatos pusztítást végeztek a levéltári anyagban, tudatosan zavart csináltak, összekeverték a történelmi forrásanyagot. ,,A levéltárak állapota. az Ideiglenes kormány alatt — összegezi Csernov a burzsoázia ez időben folytatott káros levéltárosi tevékenységét — még rosszabb volt, mint a cári kormányzat, alatt... a minisztériumok és más hatóságok levéltárai kaotikus állapotba kerültek" (26. old.). A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme gyökeres fordulatot hozott, a levéltárügy területén is. A szovjetkormány már kezdettől fogva igen nagy súlyt helyezett a. levéltári anyagok megmentésére és védelmére. A dolgozó nép állama a forradalom győzelme után azonnal biztosokat nevezett ki a legfontosabb levéltárakba, hogy megvédje azokat az ellenforradalmi elemek kártevésétől. A levéltári helyiségeket, mint az. „Orosz Népköztársaság legértékesebb tudományos-történelmi vagyonának" őrzőhelyeit, külön védelemben részesítették. Csernov ismerteti azt a rendkívül sok nehézséget, mely a levéltárügy megszervezésének e kezdeti időszakában jelentkezett. Mindenekelőtt le kellett győzni a burzsoá-nemesi történészek és levéltárosok ellenállását, akik a legkülönbözőbb módon igyekeztek meggátolni azt, hogy a munkásosztály ténylegesen is birtokba vegye a levéltárakat. A burzsoáziának ezek a hívei minden áron meg akarták akadályozni a levéltárügy újjászervezését, a levéltári anyagok központosítását. Sztrájkot szerveztek a szovjethatalom ellen, majd ennetk letörése után el akarták kendőzni a levéltári anyagok politikai és gyakorlati jelentőségét. Azt bizonygatták és hangoztatták, hogy a levéltári anyagoknak csak „kulturális" jelentőségük van, hogy a. levéltárakba „mindenkit" — tehát a nép ellenségeit is — be kell engedni. Pokrovszkij — aki ekkor és az ezt követő tíz esztendőben a levéltárügy élén állt — szembeszállt ugyan ezzel a céltudatosan hirdetett hamis elmélettel, azonban ugyancsak helytelen, hamis álláspontot foglalt el. Pokrovszkij és követői lebecsülték a levéltári forrásanyagok tudományos jelentőségét, a levéltáraknak csak a politikai jelentőségét ismerték el és hangsúlyozták ki. Ezzel akaratlanul is a szovjethatalom ellenségeinek törekvéseit segítették és komoly károkat okoztak mind a történettudomány, mind a levéltárügy területén. A sok nehézség és a régi levéltárosok szabotázsa ellenére is azonnal megkezdték azoknak a titkos okmányoknak a publikálását, amelyek leleplezték a nép előtt a cári rendszer és a burzsoá Ideiglenes Kormány népellenes, «háborús tevékenységét,. . leleplezték az imperialista rablóháború igazi okait. Ugyanakkor a levéltári anyagokat széleskörűen felhasználták a volt csendőrök, kémek és a szovjethatalom, egyéb? ellenségeinek leleplezésére is.