Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

238 Irodalom Hogy a szovjet kormány mennyire megbecsülte a levéltárügyet, azt a „levéltárügy újjászervezéséről és központosításáról" szóló 1918. június 1-én megjelent nagy horderejű rendelet bizonyítja legjobban. Ennek a rendeletnek — amelyet maga Lenin írt alá — óriási jelentősége volt a szovjet levéltárak építése és fejlesztése terén. A lenini rendelet lett a szovjet levéltárak alapokmánya, későbbi hataknais fejlődésük forrása. A lenini rendelet értelmében valamennyi levéltári anyag az állam tulajdonává vált. A rendelet létrehozta a levéltári szervezetet, elrendelte a levéltári anyagok központosítását és megteremtette a történelmi forrásanyag védelmének feltételeit.* A lenini rendelet nagy nemzetközi jelentőségét külön is aláhúzza Csernov. Ez a rendelet bebizonyította, — írja — hogy „csak a szocialista forradalom eredményeként hódíthatja meg a munkásosztály az uralkodó osztály levéltárait... és válik lehetségessé a levéltárügy teljes központosítása", a levéltáraknak az igazi tudomány érdekében való megszervezése (34. old.). A lenini rendelet kiegészítése és továbbfejlesztése volt az „ügyiratok őrzéséről és megsemmisítéséről" szóló, ugyancsak Lenin által aláírt rendelet. Ez a rendelet már részletesen szabályozta a hatóságok és levéltári szervek kölcsönös viszonyát. A működő hatóságoknak a rendelet értelmében 5 év után le kellett adniok összes lezárt ügyirataikat. A rendelet megtiltotta a hatóságoknak, hogy önkényesen bármilyen ügyiratot megsemmisítsenek, de ugyanakkor elrendelte, hogy „ki kell selejtezni valamennyi olyan ügyiratot, amelynek nincs tudományos vagy gyakorlati jelentősége, vagy több azonos példányban van meg" (39. old.). Ez a rendelet igen nagy súlyt helyezett a selejtezés gondos előkészítésére és ellenőrzésére. E téren a levéltári szerveknek biztosította a működő hatóságok levéltári anyaga feletti rendelkezési jogot, és ezáltal megakadályozta az értékes iratanyag gyakran tömeges, káros pusztítás át. A lenini rendelet alapján létrejött Levéltári Főigazgatóság (Glávarhiv) legfőbb feladata ebben az időben elsősorban a veszélyeztetett levéltárak megmentése volt. Emellett fel kellett kutatnia, számba venni és az Egységes Állami Levéltári Alapba** összegyűjteni az összes levéltári anyagokat. A Levéltári Főigazgatóság kidolgozta a működő hatóságok irattári kezelésének és a régebbi ügyiratoknak az állami levéltárakba való átadásának szabályzatát. Rendkívüli nehézségeket okozott a szovjethatalom nyílt és titkos ellenségeinek szabotázsa, akik elrejtették, sok esetben inkább elpuszították a levéltári anyagot, azért, hogy ne kerüljön be az áll?mi levéltárakba. Csernov részletesen ismerteti azokat a további rendeleteket, intézkedéseket, amelyeket a szovjet kormány ebben az időszakban a levéltári anyag megmentése érdekében hozott, azt a messzemenő támogatást, amelyet a Levéltári Főigazgatóság e cél elérése érdekében nyújtott. Az Egységes Állami Levéltári Alapot, amelynek Pétervárott és Moszkvában voltak gyűjtő és őrzőhelyei, az anyag összegyűjtése és számbavételének megkönnyítése végett meghatározott csoportosítás szerint (törvényhozás, jogi, népművelési, gazdaságtörténeti, belügyi és önkormányzati, forradalmi stb.) kilenc osztályra bontották.*** Az egységes levéltári sorozatokat azonban sohasem szedték szét, hanem a levéltári sorozat oszthatatlansága elvének alapján vagy egyik, vagy másik osztályba sorolták. A levéltári sorozatok oszthatatlanságának elve a szovjet levéltárakban mindvégig alapelv maradt. A katonai intervenció és polgárháború rendkívüli körülményei között megindult központosítás eredményeképpen a moszkvai és pétervári állami őrzőhelyeken 1918-ban 14.000, 1920 végére már 17.000 levéltári sorozatot (fond) gyűjtöttek össze. A levéltárügy kiépítése még nehezebb körülmények között indult meg vidéken, a kormányzóságokban. A Levéltári Főigazgatóság megbízottakat küldött ki a kormányzóságokba, akiknek feladata lett volna, hogy a lenini dekrétum szellemében a levéltári anyagot összegyűjtsék, és megszervezzék a kormányzóságokban is az állami levéltárakat. Ezeknek a megbízottaknak nagyrésze azonban — mint rövidesen kiderült — burzsoá., szovjetellenes elem volt, akik nem is akarták a rájuk bízott fel* ,,A levéltárügy újjászervezéséről és központosításáról" 1918. június 1-én megjelent rendelet teljes magvar fordítását lásd: Dr. R. Gerber ,,A szovjet levé'tárak". Kézirat. LOK. 1953. ** Az Egységes állami Levéltári Alap a lenini rendelet értelmében létesült. A hivatalos és rna";gáneredetű levéltári anyag összeségét jelentette, amelyek mind az állam tulajdonát lépezték. *** A szovjet levéltárak gyűjtőterülete már kezdettől fogva szélesebb volt, nemcsak kifejezetten levéltári anyagra terjedt ki. Gyűjtötték a sajtótermékeket is (újságok, plakátok, röpiratok stb.).