Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

236 Irodalom nek, a dolgozó népnek az életét világítják ímeg. Számukra azok a „becses értékű" levéltári dokumentumok, amelyek egyes ún. „kimagasló" személyek, családok •életét, történetét tükrözik vissza, örökítik meg. A marxista történettudomány számára azok a levéltári dokumentumok jelentenek nagy értéket, amelyek a népek politikai és gazdasági helyzetét, viszonyait, az egyes osztályok szerepét, az osztályok között folyó harcot, a kulturális viszonyokat örökítik meg, amelyek „a nép életének valamilyen tényét világítják meg valamilyen korszakban". A marxista-leninista történettudomány a levéltári dokumentumok értékelése és (elhasználása során természetesen nem feledkezik meg ezeknek a dokumentumoknak az eredetéről, osztályjellegéről sem. Nem feledkezhetik meg arról, hogy ezek a •dokumentumok az „uralkodó osztály államapparátusának tevékenysége során jöttek létre", tehát az uralkodó osztály szemléletén .keresztül, legtöbbnyire eltorzítva mutatják be a dolgozó nép életét, de különösen a munkásosztály harcát, a munkásmozgalmat. Csernov kiemeli Sztálin elvtársnak a levéltári dokumentumok felhasználására, értékelésére vonatkozó tanítását, hogy a „levéltári dokumentumok tanulmányozása és felhasználása során ismernünk kell mindazon körülményeket, amelyek közepette a dokumentum létrejött, és felhasználása során meríteni kell valamennyi, az adott kérdésre, tárgyra vagy jelenségre vonatkozó anyagból" (12. old.). Csernov a bevezetőben rámutat arra az alapvető különbségre, amely a levéltárak és a levéltári anyagok központosításának kérdésében megmutatkozik, A kapitalista, államokban, ahol a magántulajdon „szent és sérthetetlen" elve uralkodik, gondolni sem lehet a levéltári anyagoknak teljes központosítására. A magánlevéltárak, gyárak, üzemeik, bankok, kereskedelmi vállalatok, földesurak, egyházi hatóságok stb. levéltárainak központosítására a kapitalista társadalomban nem kerülhet sor. Ennélfogva a levéltárak anyagainak tudományos felhasználása is lehetetlen, miután a magánlevéltárak tulajdonosai megakadályozzák ezeknek alz anyagoknak a tudományos felhasználását. Ezzel szemben a dolgozó nép állama valamennyi levéltárat és a bennük őrzött levéltári anyagot —• a kormányhatóságok, bankok, üzemek, vállalatok, egyházi hatóságok stb. levéltárát — állami tulajdonnak nyilvánítja és a „levéltárak kapuit szélesre tárja a tudományos munka előtt" (16. old.). Csernov igen erősen aláhúzza, hogy milyen nagyfokú politikai éberségre van szükség a levéltári területen. Elmondja, hogy a Szovjetunióban milyen éles osztályharc közben folyt a levéltárügy fejlesztése, hogy a nép ellenségei sohasem mondtak és mondanak le arról, hogy a levéltári anyagokat >megkaparintsák és ellenforradalmi céljaik érdekében felhasználják. A levéltárakba beférkőzött ellenséges elemek a legkülönbözőbb és gyakran nem könnyen felismerhető módszerekkel végezték kártékony, népellenes munkájukat. Ezért politikailag fejlett és a néphez hű levéltárosokra van szükség. A politikai éberség azt követeli — írja Csernov —, hogy „a levéltár kádereinek megválasztására és ellenőrzésére nagy és komoly figyelmet kell szentelni", hogy a levéltárakba ne jussanak be a nép ellenségei. A politikai éberség mellett Csernov felhívja a figyelmet a levéltári anyagok gondos őrzésének fontosságára is. A levéltári anyag megőrzésének, biztosításának 'legfontosabb előfeltételét nem csupán technikai óvintézkedésekben, a raktárakbiztonságos elzárásában jelöli meg, hanem kihangsúlyozza, hogy a levéltári anyagok megőrzése szempontjából is a legfontosabb a levéltáraik és levéltári anyagok rendezettsége. „Mindent el kell követni — írja —, hogy a levéltárak rendezetitek legyenek, csak így lehetünk nyugodtak a levéltári anyag megőrzése szempontjából..." (18. old.). A levéltári anyagok rendezése és lajstromozása mellett Csernov az éberség, az anyagok jobb megőrzése szempontjából kiemeli a selejtezés jelentőségét is; súlyt kell helyezni arra is, hogy „az őrzésre nem érdemes levéltári anyagokat gondosan ellenőrzött munkával kiselejtezzék". Csernov a bevezetőben végül kihangsúlyozza, (mennyire fontos az, hogy minden levéltári dolgozó megismerje és jól ismerje a levéltárak történetét, hogy jól ismerje, müyen feltételek között ment végbe a levéltárügy fejlődése a szocializmus építésének különböző korszakaiban. A levéltárügy történetének megismerése segíti a levéltárosokat abban, hogy jobban, eredményesebben lássák el feladataikat. * * *