Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - IRODALOM - Kubitsch Imre: Csernov: A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban. Budapest, 1952. / 234–250. o.

Irodalom 235 A rövid bevezetés a levéltárügy több fontos elvi kérdésével foglalkozik. A bevezetés rámutat arra a gyökeres, alapvető különbségre, amely a cári levéltárügy és a szovjet levéltárügy között van. Ennek az alapvető minőségi különbségnek éles kidomborítása, ugyanakkor a burzsoá kormány hamis nézeteinek, e nézetek káros, maradványainak leleplezése, marxista bírálata Csernov könyvének egyik jellemzője. Az alapvető, gyökeres különbség élesen megmutatkozik abban a kérdésben, ahogy a Szovjetunióban — és ma már a népi demokratikus országokban is — a levéltárügyet értékelik, kezelik. A Szovjetunióban — írja Csernov — „a párt és a kormányzat igen nagy jelentőséget tulajdonít" a levéltárügy fejlesztésének, „nagy áldozatokat hoz a levéltári anyag megőrzése és rendezése érdekében". EgyáMalán nem (mondható ez el a kapitalista államokról, mint ezt a régi magyar levéltárügy elhanyagoltsága is bizonyítja. A szocialista állam, a dolgozó nép állama minden tudományt felkarol, a tudomány fejlesztésére törekszik. A levéltárügyet és a levéltártudományt — a történettudomány e fontos segítőjét — azért is értékelte és kezelte kezdettől fogva másképpen a szovjethatalom, mint a kapitalista államok, mert egészen más jelentőséget tulajdonított a levéltáraknak, mint a burzsoázia. A burzsoá tudósok — írja Csernov — a levéltári anyagnak csak a „tudományos" jelentőségét hangsúlyozzák és eltussolják a forrásanyagok politikai jeienr tőségét. A gyakorlatban, azonban a burzsoázia éppen nem a tudomány érdekében, hanem politikai céljaira, (hatalmának megszilárdítására használta és használja fel még napjainkban is a levéltári anyagokat. A burzsoázia a múltban sem és napjainkban sem riad vissza attóí, hogy uralma biztosítása, politikai céljai megvalósítása érdekében a tudományt megcsúfolva meghamisítsa, eltorzítsa a történelmi dokumentumokat. Levéltári dokumentumok meghamisításával — írja Csernov —• „a burzsoázia megpróbálja becsapni a dolgozó tömegeket, megerősíteni uralkodó helyzetét, fokozni a munkások és parasztok kizsákmányolását. ... Régi statútumok (dokumentumok) alapján igyekszik a burzsoázia igazolni az elméletét, hogy egyik nép előbbre való,, mint a másik, levéltári dokumentumok segítségével uszítja a népet idegen területek elfoglalására és más népek leigázására". Egészen más jelentőséget tulajdonít és más célok érdekében használja fel a tevéitari forrásanyagokat a marxista-leninista tudomány. A marxista-leninista tudomány kiemeli a levéltári forrásanyagok elválaszthatatlan összefüggésben lévő tudományos, politikai és gyakorlati jelentőségét. Ez a magyarázata annak, hogy a szovjethatalom kezdettől fogva megbecsülte a levéltárakat, hogy a levéltáraknak más, sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonírtott, mint a kapitalista államok. A szovjethatalom célul tűzte ki és meg is valósította a levéltári forrásanyagoknak a nép érdekében való tudományos, politikai és gyakorlati felhasználását. Már Marx és Engels is felismerte és kimutatta, „milyen jelentőségük van az osztályharcban a levéltári dokumentumoknak, hogy azok gondos őrzése és felhasználása a dolgozó tömegek érdekeinek védelmében szükséges" (13. old.). Lenin és Sztálin — Marx és Engels művének folytatói és továbbfejlesztői — ugyancsak „óriási jelentőséget tulajdonítottak a levéltári anyagnak". Lenin — írja Csernov — „egész tudományos munkássága során széleskörűen felhasználta a dokumentumokat és példát mutatott abban, hogy kell azokkal dolgozni" (13. old). Sztálin is számos értékes útmutatást adott a levéltári anyagok felhasználására, helyes értékelésére vonatkozólag. Lenin és Sztálin igen nagy gondot fordítottak mindig a levéltári anyagok megmentésére, gondos megőrzésére és ezeknek az anyagoknak a szovjethatalom megerősítése érdekében való felhasználására. Csernov a bevezetésben részletesen foglalkozik a levéltári dokumentumok jelentőségének kérdésével. Megmutatja a levéltári anyagok gyakorlati felhasználásának módját, jelentőségét, és kihangsúlyozza a levéltári anyagok nagy, tudományos jelentőségét. A marxista-leninista, a valóban objektív tudományos történetírás és a burzsoá történetírás közötti alapvető különbség a levéltári dokumentumok felhasználása, értékelése tekintetében is élesen megmutatkozik. Az idealista történetfelfogás alapján álló burzsoá történetírás nem azokat a levéltári dokumentumokat tartja értékesnek és használja fel, amelyeknek valóban tudományos értékük van. A burzsoák történetírás legtöbbnyire figyelembe sem veszi azokat a levéltári dokumentumokat,, amelyek a társadalom fejlődésének, az osztály harcnak kérdéseit, a javak termelői-