Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - FORRÁSKÖZLÉS - Gábor Sándorné: A burzsoá-szociáldemokrata Károlyi-kormány a dolgozó nép forradalmi harca ellen : dokumentumok a magyar munkásmozgalom történetéből, 1918 október 31-november 20. / 222–233. o.

230 Gábor Sándorné ben a megalakult Munkástanács a Nemzeti Tanács támogatásával egy bizottságot. szeivezett, amelynek egyedüli föladata a községek lakosainak megnyugtatása, fölvilágosítása és szervezése. Vasárnap délután a szakmai bizalmiférfiak megalakították a Munkástanácsot... Népszava, 1918. november 5. „A forradalom hullámai a vidéken." Miskolci tudósítóink telefonozza: Borsod vármegye törvényhatósági bizottságai rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a forradalomtól teremtett új helyzettel foglalkoztak ... A főispán indítványára a törvényhatóság háláját és köszönetét tolmácsolja a Nemzeti Tanácsnak, a szociáldemokrata pártnak, a diósgyőri szervezett munkásságnak lelkes, bátor, önfeláldozó munkájukért, amivel mindennemű zavargást erélyes intézkedésekkel elfojtottak. Ezután Réz Kálmán tiszapalkonyai plébános szólalt föl és mondott hosszabb beszédet. Elmondotta, hogy a nép dühe elől ő is menekült. Kérte a törvényhatósági bizottságot: hasson oda, hogy községébe és a többi községbe ne karhatalmat küldjenek, mert az eddig elfojtott indulatok kitörését ez neon tudja megakadályozni,, hanem kérje meg a törvényhatóság a miskolci szociáldemokrata pártot, hogy küldje ki egy-két emberét, hogy ezek igyekezzenek a fölzaklatott kedélyek lecsillapítására és annak megmagyarázására, nagy most tminden polgárnak mi a kötelessége.. Bevallja, hogy az a meggyőződése, hogy ennek a munkáinak az elvégzésére csak a. szociáldemokrata párt lelkes és derék csapata képes, mert a nép a papokkal és a: falu eddigi vezetőivel szemben bizalmatlan. Bizalmatlan különösen olyan helyeken, mint Tiszapalkonya is, amelyet kötött birtok vesz körül és ahol a nép elkeseredettebb, mint másutt. Az alispán beszédében megnyugtatta a fölszólalót arra nézve, hogy a miskolci Nemzeti Tanács a Munkástanáccsal egyetértésben mindent el fog; követni a nyugalom biztosítására. Valóban: röpülő bizottságok járják be a falvakat és sikeresen világosítják föl a népet. Elvtársaink vasárnap vagy tíz népgyűlést tartanak. Népszava, 1918. november 9. „Jöjjenek a szocialisták." A jegyzők és papok elismeréssel nyilatkoztak a szociáldemokrácia: munkájáról, amelyet az »élet és vagyonbiztonság védelmében« kifejtettek — ahogyan azt Prohászka püspök írta. Ugyanakkor a szombathelyi püspök, Mikes János, a vasárnapi prédikációkhoz kiadott körlevele a királyság, megszűnését siratta, megmutatta, hogy a klérus nem áll őszintén az őt támogató kormány mellett. ... Isten áldásában bízzunk, az Ö oltalmába ajánljuk most ismét Szent -István birodalmát. Mert a történelmi események múlandósága és az állaimformak változása között minden ország alapja az istenfélelem. Eddig nemzeti múltunk, a csaknem ezeréves keresztény Magyarország Szent: István koronájával volt elválaszthatatlan összefüggésben! A szent korona egyesítetteaz ország népeit, fölötte állott felekezeteken és nyelveken. A korona viselője Apostoli Király volt, a vallás és erkölcs őre! Most, az események súlya alatt fiatal királyunk, kit alig két éve koronáztunk meg, és akit rövid, de nehéz háborús uralkodása alatt az az egy cél vezetett, hogy országainak és népeinek mielőbb tisztességes békét biztosítson. Tisztességes béke helyett megalázás lett a sorsunk, egy; hatalmas hullám végigsepert Európán — és elsodort mindent, ami eddig volt. Midőn elbúcsúzunk ezeréves szent hagyományainktól, Szent István birodalmától, a Szent Koronától és apostoli királyunktól jellemteleneknek, felületeseknek és egész múltunkhoz hűtleneknek bizonyulnánk, ha a szeretet és hála adóját le nem rónók a múlt iránt! János püspök: Szombathelyi Újság, 1918. nov. 17, Szombathelyi Újság, 1918. nov. 17. Főpásztori szózat. Megyéspüspök XII. sz. körlevele.