Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.
A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után 21 maximális profit lévén az irányadó: amíg az irat megőrzéséhez gazdasági •érdek fűződött, igen gondosan őrizték, azután viszont zúzdába adták s csak igen kevés vállalat őrzött meg történeti értékű iratokat. 22 A magántulajdont jelentő levéltárakra lényegileg vonatkozott minden egyéb magántulajdon ismérve: tulajdonosa azt tehette vele, amit akart, így meg is semmisíthette anélkül, hogy levéltári vonatkozású jogszabály ebben megakadályozta, vagy korlátozta volna. így történhetett meg, hogy az egyik egyházi javadalom és. egy nagy magán uradalom régi .gazdasági iratanyagát papírmalomba adhatta anélkül, hogy ez bármiféle xetorziót vont volna maga után, sőt amikor ezt az esetet a Levéltári Közlemények 1932. évfolyamában szóvátették 23 , a cikk írója még a vétkesek nevét sem említette meg, ami csak részben magyarázható azzal, hogy az -akkori társadalmi viszonyok ezt nem tették kívánatossá, részben azonban feltétlenül annak tulajdonítható, hogy a cikk írója tisztában volt azzal, hogy ez esetekben nincs olyan cselekményről szó, amit akár csak ilymódon történő pellengérre-állítással büntetni lehetne. A levéltári iratanyag hathatósabb védelme már a század elején felmerült a levéltári ügyviteli szabályzat tárgyalásainál, azonban megoldáshoz a kérdés nem jutott. A Horthy-korszakban egyre élesebben vált nyilvánvalóvá, hogy a polgári korszak teljesen rendezetlen levéltárügye egyre inkább a levéltári Őrizeten kívül maradt iratanyag pusztulását eredményezi. A kérdést az akkori társadalmi viszonyok között élesen és széles látókörrel vetette fel Szabó István országos levéltárnok a Levéltári Közlemények 1931. évfolyamában A magyar levéltárvédelem című cikkében. Szabó István a magyar levéltárpolitika gyakorlati célkitűzéseit -következőképpen foglalta össze: »1. Állami levéltári kezelésbe vétele mindannak a folyó ügykezelésben már nem szükséges iratanyagnak, mely az országgyűlés, az állami kormányzat, bíráskodás és közigazgatás előző és jelenlegi hatóságainak, hivatalainak és intézményeinek s az állami üzemek ügyvitelében jött létre, s amely azokra jog szerint szállott. 2. Állami levéltári felügyelet alá helyezése, szükség esetén állami levéltári kezelésbe vétele mindannak a folyó ügykezelésben már nem •szükséges iratanyagnak, mely a hatósági önkormányzatok és testületek óigy vi telében jött létre, s amely e hatóságokra jog szerint szállott. 3. Intézményes elősegítése s a lehetőség szerint biztosítása annak, hogy a nem állami és nem hatósági levéltárak a nemzeti kultúrjavak állagában fennmaradjanak.« 24 Mind a levéltárakon belül, mind a levéltárakon kívül lévő iratanyag intézményes védelmének egyre sürgetőbb szükségességét Szabó Istvánon kívül több levéltáros már a Horthy-korszakban felismerte s a kérdés «orvoslását sürgette, különösen kiemelve állami levéltári szakfelügyelet 22 A második világháborút megelőzően történt nem hivatalos kezdeményezés ,az irányban, hogy egyes győri és győrkörnyéki vállalatok régibb iratanyagát a kölni, ifoaseli, birminghami gazdasági levéltárak mintájára Győrben szervezendő gazdasági levéltárba összegyűjtsék, ez azonban nem valósult meg. — A kérdés fontosságára «ezt megelőzően rávilágított Pleidell Amlbrus Gazdasági levéltárak c. cikkében. »(Levéltári Közlemények 1930. 182. 1.) 23 Pleidell i. m. 185. 1. 24 Levéltári Közlemények 1931. évi 213. 1.
