Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.
22 Borsa Iván létrehozásának szükségességét. 25 A probléma azonban a felvetésnél sokkal tovább nem jutott, s a második világháború a levéltári szervezet és az iratvédelem terén a fentvázolt vigasztalan helyzetet találta. Ilyen körülmények között természetesen nem volt központi intézkedés arra vonatkozóan, hogy az egyes levéltárak milyen óvöintézkedéseket tegyenek az iratanyag védelmére a háború okozta veszélyeztetettség, (légitámadás, földiharc, beszállásolás) miatt. A levéltárak részben felettes hatóságuktól (alispántól, polgármestertől) kapott kényszerítő utasítások, részben saját elgondolásaik alapján tették meg intézkedéseiket. Az értékmentésnek az időben legáltalánosabb és »legbiztonságosabb« formája a nyugati irányban való elszállítás volt, melynek helytelen volta. már akkor sokak előtt világosan állt. Az Országos Levéltar helyes álláspontot foglalt el és meg tudta akadályozni, hogy az ország legértékesebblevéltári anyagát nyugatra szállítsák. Egyes esetekben (pl. BeszterceNaszód, Csík, Vas megyék) a levéltári anyagot, illetőleg annak egy részét, megkísérelték nyugati irányba menekíteni. (Beszterce-Naszód Fejér megye, Csík Vas megye területére, Vas megye pedig Ausztriába szállította iratanyagát.) Ez a művelet részben az anyag kisebb-nagyobb rongálódásával és csonkulásával járt,, részben még ma sem került vissza a: megmaradt iratanyag eredeti helyére. 26 Eredményeit tekintve a legszerencsétlenebb megoldásnak az bizonyult, amikor a levéltári anyagot a városokból környező tanyákra, szőlőkbe mentették ki és ott ládákba zárva magára hagyták. Ez a megoldás légitámadások ellen megfelelő volt, de földiharcok és beszállásolások esetére a legrosszabbnak bizonyult, mert a magárahagyott anyag pusztulását eredményezte (Abaúj-Torna megye, Kecskemét város). Egyes közlevéltárak anyaga a katonai beszállásolások miatt szenvedett sokat. Olyan esetben ugyanis, amikor a levéltári anyag mellett katonai szolgálata miatt nem volt jelen a levéltár vezetője, vagy más; felelős kezelője, s a raktárhelyiségekre katonai célokból szükség volt,, nem volt megfelelő személy, aki az iratanyag kényszerű gyors áttelepítését szakszerűen irányítsa és lebonyolítsa, vagy általában az anyag; védelmét képviselje. Ilyen esetekben az iratanyag rendje megbomlott és az iratok pusztulásnak indultak. (Ez volt a helyzet Tolna és Nógrád megyék levéltárai esetében. Az előzőnél az iratok rendje teljesen felbomlott viszonylag csekély veszteség mellett, az utóbbi esetben az anyag súlyos károkat szenvedett.) • Ha a levéltárvezető helyben tudott gondoskodni a levéltár anyagának megfelelő elhelyezéséről, s ő maga vagy beosztottja a háborús események ideje alatt az anyag mellett maradt, a levéltári anyagot általában számottevő károsodás nem érte. A Horthy-korszak bűnös mulasztása az iratvédelem terén helyrehozhatatlan károkat okozott azáltal, hogy semmit nem tett a levéltárügy átszervezése és megjavítása terén, s így a teljesen magukra hagyott egyes levéltárak a háború előtt nem tudtak megfelelő eredményt felmutatni az iratok védelme terén. 35 E tárgyban több cikk jelent meg a Levéltári Közlemények 1931—1945. évfolyamaiban. . 2e Pl. Vas megye közgyűlési jegyzőkönyveinek egyes kötetei, melyeket a nyugati hatóságok Jugoszláviának „adtak vissza".
