Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után / 14–55. o.

A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után L9 A vármegyék és törvényhatósági jogú városok levéltárai természetszerűleg gyűjtötték a vármegye és város működésében keletkezett iratokat. Gyűjtőkörüket egyébként a Vármegyei Ügyviteli Szabályzat szabályozta. Eszerint a vármegyei levéltárba a vármegye irattárán

14 kívül begyűjtendő volt a járások iratanyaga,

15 valamint a közgyűlési jegyzőkönyvek, vármegyei és községi szabályrendeletek egy-egy jóváhagyási záradékkal ellátott eredeti példánya, az anyakönyvek és a hozzájuk tartozó iratok, az országgyűlési képviselőválasztók állandó névjegyzékei és a vármegyei központi választmányi jegyzőkönyvek, az úthálózati törzskönyvek, a vízikönyvek, az erdei üzemtervek, az alapítólevelek, egyes családoknak megőrzésre átadott iratai, nemesi és; egyéb okievek, egyesületek és társulatok alapszabályai, esetleg a vármegye tulajdonában levő különféle könyvek, és térképek, amennyiben nem külön szakkönyvtárban, vagy kézikönyvtárban kezeltetnek, a vármegye tulajdonában lévő értékes régiségek, leletek, emléktárgyak, stb., amennyiben nem külön :

gyűjteményben (múzeumban) őriztetnek, mindaz, aminek levéltárba való elhelyezését a törvényhatóság elrendeli.

16 Az ügyviteli szabályzat előírásain túlmenően különböző intézkedések alapján a levéltár a vármegye ügyvitelével kapcsolatos további iratféleségeket is. kezelt," amelyek a levéltárnokra további közigazgatási feladatokat róttak. E szabályozások azonban nem kerültek megfelelően és egységesén -végrehajtásra,

18 illetőleg annak végrehajtását intézményesen senki sem ellenőrizte. Erre vezethető vissza, hogy á polgári korszakbeli fennmaradt megyei anyag megyénként sokféle eltérést mutat. Sok helyen sohasem került levéltárba a főispáni iratsorozat (pl. Tolna, Zemplén, Szolnok), egyes megyék járási anyagot egyáltalán nem, vagy csak alig gyűjtöttek '(pl. Hajdú, Szabolcs). Községi iratanyag levéltárban való elhelyezésére intézményesen sehol sem került sor, hisz a községi ügyvitelt szabályozó 126.000/1902. B. M. sz. rendelet semmiféle intézkedést nem tartalmaz a község régi (ügyvitelben már nem szükséges) iratanyagának elhelyezéséről. Így azoknak a község megőrzésében való meghagyását termesze tesznek vette.

19 Ilyen körülmények között érthető, hogy a XVIII. sz.-i iratanyaggal is rendelkező Berekböszörmény község iratanyagát az Országos Levéltárban helyezte el. A régi községi anyag levéltári kezelésének ez a rendezetlen helyzete okozta azt, hogy sok községi anyag elpusztult, miután a községnek nem állt módjában, de sokszor nem is gondolt arra, hogy saját levéltárat tartson fenn. A levéltárak tehát egy-két ritka kivételtől eltekintve a fenntartó szerv igazgatási feladataiból és jogi személy jellegéből eredő iratanyagot 14 Vármegyei Ügyviteli Szabályzat 200/ §. 15 Uo. 329. §. 18 Uo. 235. §. 17 Községi határozatok, képviselőválasztási iratok, állítási lajstromok stb. ."Schneider Miklós: A vármegyei levéltárnok ügyköre. Levéltári Közlemények 1930. dl5. 1. 18 Uo. 113. 1. 19 Egyes megyék ugyan a két háború között bevezető intézkedéseket tettek Jcözségi levéltáraknak a megyei levéltárba való beszállítása érdekében, e munkálatok azonban részben elakadtak, részben minimális eredményre vezettek. — Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme., Levéltári Közlemények 1936. 111—116. 1. (Megjegyzendő, hogy a cikk szerint pl. Tokaj mezőváros levéltára beszállítás alatt áll. beszállítására azonban valójában csak 1953-ban került sor.) ./•"• a*