Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.

192 Varga Endre mertethető, felhasználását azonban, mint fentebb már rámutattunk, a Rákóczi-kutatásoknál nem szabad mellőzni. Rákóczinak 1697-ben sógora, Aspremont Gobert és Szirmay ítélőmester jelenlétében Carabelli tábornok előtt Eperjesen bejelentett tiltakozása az ellene az udvari kancellárián s a császár miniszterei előtt a tábornok nevében tett rágalmak és feljelentés miatt,

67 már átvezet a szabadságharc korszakához. Ennek éveiből itt, a királyi jogszolgáltatási szervek anyagában, alig van adatunk. A peres iratokban a szabadságharc után szerepel újból sűrűbben Rákóczi neve: azokban a perekben, amelyeket a Fiscus a Rákóczi-vágyon összes tartozékainak, a Rákóczit illető jog alapján megszerezhető mindén birtok elkaparintásának érdekében folytat,

68 másfelől azokban a perekben, amelyek a Rákóczi-vagyon elkobzott felének elherdálásával s az Aspremontok örökségét képező másik felének felmorzsolódásával kapcsolatosak.

69 Ezek közelebbi ismertetése azonban már nem tartózik tanulmányunk tárgyához.

70 Bottyán Jánosra vonatkozó'anyagunk még színesebb s adatai a generális egész életét átfogják; természetesen, életének főleg személyi, családi és anyagi körülményeiről adnak tájékoztatást. Az iratokban látjuk a fiatal Bottyánt, aki Komáromban szolgálva még »csak egy lóháti katona volt«,, majd elvett egy jómódú özvegyet (özv. Jósa Pálné Lakatos Juditot), aki ingatlan vagy ónon kívül készpénzt is vitt a házhoz. A pénzt Bottyán szerencsével forgatta, nagyarányú " marhakereskedésbe fogott s birtokokat szerzett. Mikor katonai szolgálata során távol volt, a gazdaságot felesége gondosan vezette, így vagyonuk egyre gyarapodott. Minthogy felesege első házasságából csak két leány maradt, Bottyánnak magának pedig gyermeke, nem született, hogy fiutódai legyenek, 1700 körül örökbe fogadta Grassalkovics Jánost és Czagán Mihályt; emiatt feleségével, ki leányai érdekeit féltette, ellentétbe került. A szabadságharc kezdetén Bottyán,, ekkor már huszárezredes, császári szolgálatban maradt, birtokaiban a kurucok károkat is tettek, marháit elhajtották, stb. Bottyán jómódja felkeltette fellebbvalója, br. Kukländer esztergomi várparancsnok mohóságát s hogy célját elérje, Bottyánt hűtlenség, árulás ürügyével letartóztatva, fedezet, mellett Bécsbe indította, vagyonát, pénzét, esztergomi és vidéki ingatlanait pedig azonnal lefoglalta, illetőleg kifosztatta, Bottyán Almás fa— . lunál kiszabadult kísérői kezéből s egy szál ruhában, »egy bottal«, átment a kurucokhoz/

1 67 Act. Soll. 3853. • . - . • . . «

8 Ld. pl. Proc. Tab. 1220, 1336, 1504, .1510, 1523, 1570; Proc. Appell. 5235, 6457, stb. 89 Ld. pl. Proc. Appell. 29, 78; Nádori ítélőmesteri lt., hit. helyi sorozat, Proto-colla, 1740. 92, 206. 1., 1741. 216 1., 1746. 27. 1., stb. 70 A fentiekkel kapcsolatban megemlítjük még azt az (1728. évi) tanúvaUomási. . jegyzőkönyvét, amelyben Rákóczi volt udvari alkalmazottai a fejedelem levéltárának becsomagolását s Munkácsról Lengyelországba, Gdansk-ba (Danzig) történt kiszállítását adják elő. Inqu. Jurát 2412. 71 Proc. Prot. Pers. Praes. 88. és Inqu, Jurát. 946. Bottyán örök áron szerzett és zálog címén bírt Esztergom-városi, Esztergom, Pozsony, Hont, Bars, Pest és Csongrádi megyei birtokaira, faluira és pusztáira, ezekkel kapcsolatos pereire ld. még Mand. Jud. 1698. 111, 1702. 47; Inqu. Jürat. 277; Proc. Prot. Pers. Praes. 137. — Bottyán János egyéb pereire ld. Proc. Prot. Jud. Cur. 276; u. a. Pers. Praes. 137; Act. Soll. 3708, stb. Az általa folytatott rriarhakéreskedésre ld. a fentieken kívül még Inqu. Jurát. 3584:: Proc. Prot. Pers. Praes. 137.