Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.

A Rákóczi-szabadságharc történeti forrásai a Bírósági Levéltárak anyagában 193 Iratainkban nincs szó Rákóczi legendás hírű tábornokának haditetteiről, magánélete azonban tovább követhető. Bár otthonától elszakadt s vagyonát elvesztette, kuruc területen letétben volt pénzéből s Bercsényi által visszaszolgáltatott elhajtott marháiból ismét anyagi erőhöz jutott, ezt a háború alatt is fejleszteni tudta s úgy megnövelte, hegy — adataink szerint — 1708-ban a »hadak számára« Érsekújvárban 5000, 1709-ben Berthóthy Istvánnak 1795, Rákóczinak 1996, Hont vármegyének 6000 forintot adhatott kölcsön, azon kívül, hogy ugyanakkor Léván birtokot is vásárolt. Eközben felesége, akitől 36 évi házasság után az események elszakították s akivel csak egyszer, a fegyverszünet idején, tudott még néhány órára Összejönni, Esztergomban meghalt. A 70 körül járó Bottyán 1707-ben újból megnősült, 20 éves leányt (Forgách Juliannát) vévén feleségül. A száraz periratokon keresztül megérezzük a szerető gyengédséget, mellyel az öreg generális fiatal felesége körül forgolódott, akinek Esterházytól emlékbe kapott óráját, gyémántos aranygyűrűjét ajándékozta, nagy összegű pénzt kötött le, más gyűrűre ismét pénzt adott s a török háborúkban szerzett érdemeiért Lipót császártól kapott medaillonos aranyláncát maga fűzte a derekára. Második házassága nem tartott soká. 1709 szept. 27-én Örsi pusztán 'települt táborában meghalt Vak Bottyán .generális. A permellékletek arról is tájékoztatnak, milyen tábori felszerelés: lovak, fegyverek, híres fokosa (»-vulgo Bottyán baltája«), sátor, posztós tábori székek, pincetok, ón tálak és tányérok stb. maradtak utána s menynyibe került a temetése, a gyöngyösi barátok klastrómában vett sírhelye, a temetéshez készült zászlója, címere, a gyertyák stb. Ifjú özvegye a. visszahúzódó kuruc földön, Heves és Sáros megye területén volt hosszú bujdosás után (melyről az iratok szintén érdekes részleteket tartottak fenn), a labanc br. Palocsai Horváth Györgyhöz ment újból feleségül, megtagadván a szabadságharc hanyatló ügyét s Bottyán generális emlékét. Az utána járó jogokról, anyagi lehetőségekről azonban.nem mondott le: a fenti adatokat legnagyobbrészt annak az örökösödési, illetőleg osztályospernek irataiból vettük, melyet Palocsai Horváthné- a szatmári békekötés után Bottyán János mostohaleányaival és fogadott fiaival, más rokonaival s a vagyon egy részét még mindig birtokában tartó Kukländer tábornokkal folytatott.

72 Nincs terünk, hogy a szabadságharc többi résztvevőjére, Bercsényire, az áruló Károlyi Sándorra stb. vonatkozó hasonló anyagot ugyanilyen módon, külön ismertessük. Úgy gondoljuk azonban, hogy az elmondottak, a Rákóczi és Bottyán alakja körül csoportosuló, itt összefoglalt adatok megfelelő tájékoztatást adnak: milyen természetű forrásanyagot nyújtanak bírósági irataink a kor szereplőire vonatkozólag, amint a fentebbiek megmutathatták, milyen módon s mily szempontokból használhatók fel a bírósági állagok általában a szabadságharc kutatói számára. A polgári történetírás nem ismerte fel a bírósági anyag jelentőségét sem ebben, sem más vonatkozásban s visszariadt e speciális jellegű anyag megközelítésének nehézségeitől. Haladó történetírásunknak azonban fel kell használnia azokat a lehetőségeket, melyeket bírósági levéltáraink feltárása nemcsak a Rákóczi-szabadságharc korának új feldolgozása szempontjából, hanem egyébként is, a marxista történetkutatás számára jelent. Varga Endre 72 Proc. Prot. Pers. Praes. 88. és Inqu. Jurát. 946. Az örökösök további pereire ld. Mand. Jud. 1713. 69, 1714. 19. 13 Levéltári Közlemények