Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.

A Rákóczi-szabadságharc történeti forrásai a Bírósági Levéltárak anyagában 189 szükségére beszerzett értékes áruk (angol posztó, selyem, kordován bőr stb.) nagy tételei voltak, a szabadságharc végén, mikor a kurucok Ungvárra szorultak vissza, mindezt sikeresen elrejtette s később, a háború után — »-nem tudni, miből« — tekintélyes birtokot vásárolt.

49 A szabadságharc főnemesi és nemesi haszonélvezőire itt még egy adatot idézünk, mely rávilágít ennek a rétegnek a köz ügyével, a nép sorsával szembén teljesen érzéketlen,, önző magatartására s így a szabadságharc bukásának okaihoz is adalékul szolgálhat. Ezek az elemek, mint a kuruc hadsereg magasrangú tisztjei, a csapataiknak kiszolgáltatandó termények, élelmiszerek és pénz elmaradt részleteiről vagy különböző címekeh kimutatott hátralékairól a falusi lakosságtól kötelezvényeket szedtek, sokszor jogtalan megállapodásokat kényszerítettek ki. A szatmári béke után,, az amnesztia azon rendelkezése alapján, hogy a szabadságharc idejéből fennmaradt jogos követelések továbbra is kereshetők, e volt tisztek kötelezvényeiket tömegesen peresítették, így akarva a háborúban elnyomorodott parasztságból, illetőleg a saját, gyakran dicstelen katonai szolgálatukból még egyszer hasznot kicsikarni. A sorozatos végrehajtások ügye végre is az országgyűlés elé került. Mint az országgyűlésnek a kir. táblához intézett megkeresése mondja, a kuruc seregben »tanta multitudo fuerit brigaderiorum, generalium et colonellorum, aliorumque eiusmodi . officialium« s ezek követelései akkora összegekre, százezrekre vagy milliókra rúgnak, hogy ha orvoslás nem történik, a nép romlása származik belőle.

30 A kérdést az 1715. évi 53. te. oldotta meg, mely (magától értető^ dően nem a parasztság védelmét célozva) az ilyen katonai hátralékokat egészében törölte s a belőlük eredő pereket a bíróságok által félretétetni rendelte.

51 Pereink a fentieken kívül is sok vonását rögzítették a hosszú hábor.ús korszak lezárultát kísérő eseményeknek. A Fiscus mohón kutatja és perli a lázadóknak, hűtleneknek nyilvánított Rákóczi, Bercsényi, Klobusiczky. Forgách Simon stb. birtokait, hogy az összeharácsolt vagyontárgyakat,, mint a szabadságharc előtt, ismét a császár hű embereinek juttassa to-, vább. A külföldre bujdosott fejedelem és társai birtokain gr. Starhemberg, gr. Wratislaw cseh kancellár, gr. Zinsendorf ezredes, br. Krapff udvari kamarai tanácsos, Popovics osztrák-morva Handgraf (vám- és vásárfőfelügyelő), az Althanök, Daunok, Pálffy János tábornagy, Károlyi Sándor, br. Berényi Péter stb. osztoznak.

52 De megkezdődik a hajsza a hazatértek ellen is. Magánosok és a kir. fiscus részéről rablás, hatalmaskodás, adósság címén a legkülönfélébb perek indulnak a volt kurucok ellen, nem egyszer oly köyetelésekért, melyek jog szerint Rákóczi államkincstárát illetik. így perli pl. a besztercebányai kamara Sréter Jánost a puskaporgyártó mesterek említett követelései címén, vagy hg. Esterházy Miklós, mint Schlesinger Wolf földesura, Bagossy Pál ezredes özvegyét a Bagossy talpasainak szállított egyenruhákért, a dorogi postamester özvegye Bottyán János örököseit a kuruc katonaság által elvitt 100 szekér szénáért, gr. Strattmann Eleonóra és sokan mások volt kuruc tiszteket csapataik rekvi49 Inqu. Jurát. 901. *? Acta Praes. 1481. 51 A törvény alkalmazására ld. pl. Corresp. Ant, 138. 52 Mand. Jud. 1715. 67, 1716. 40, 1717. 51; Proc. Octav. 16, 56, 86, 90; Act. Soll., 3918. stb.