Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.

188 Varga Endre Sok irat vonatkozik a kuruc hatóságok rendészeti intézkedéseire, a belső reakció elleni harcra. Itt említhetők azok az erőfeszítések, amelyek a Habsburg-kézben lévő országrészekkel való közlekedés megakadályozására, a szétszórt császári őrségek, várak elszigetelésére történtek. Azutóbbi adatok az egykorú kereskedelmi viszonyok szempontjából is érdekesek. A kuruc hatóságok fej- és jószágvesztés terhe alatt tiltottak minden érintkezést a magyar és labanc területek között. Ocskay László és Turóczy Gáspár, a nyugati végeket őrizve, az 1704—1706 években karóbahúzással fenyegették a császáriak felé árukat közvetítő kereskedőket. A forgalom, azonban a veszélyek dacára tovább folyt. Igaz, hogy a fenyegetések, úgy látszik, nem kerültek beváltásra, Ocskay pl. 120 forint bírság ellenében bocsátott szabadon egy besztercei mészárost, akit ismételten tettenértek a császári terület felé folytatott marhacsempészésen, s más " elfogott kereskedők szintén bírsággal szabadultak.

43 Ellenséggel konspiráló, labanc érzésű egyének elfogatásáról, különböző várakban hosszabbrövidebb ideig volt fogságban tartásáról, vagyonuk lefoglalásáról, konfiskálásáról egyébként is számos iratunk emlékezik meg, többek között az a fentebb idézett per, amely mellett a letartóztatást kiváltó feljelentés is megmaradt stb.

44 Mint a.szabadságharc felfelé ívelő szakasza, úgy hanyatlása is visszatükröződik iratainkban. A trencséni csata után Rákóczi országa mind ki• sebbre szorul, a császári hadállások előrenyomulnak, a Felvidék széles területeire már csak portyázó kurucok hatolhatnak be kisebb hadi vállalkozásokra, rajtaütésekre, a közlekedés veszélyeztetésére.

4

'

, József császár országgyűlést tart Pozsonyban s amnesztiával igyekszik a kurucok sorait megbontani. A meghosszabbított amnesztia nem marad hatás nélkül. 1709ben számos megye, város, káptalan, főrend jelenik meg, illetőleg képviselteti magát Pozsonyban.

40 Az országgyűlés tervezett újrafelvételét 1710-ben a pestis akadályozza meg. József császárnak a személynöki levéltárban fennmaradt, az országgyűlést újból és újból elhalasztó' rendelkezései érzékeltetik a járvány fokozódását, majd az egész országot elborító pusztulást.

47 ' A hanyatlás korszakára, a szabadságharc ügyének elbukását kísérő társadalmi jelenségekre csak két adatot idézünk. Az egyiket egy bírói parancs őrizte meg, mely Heves megyét utasítja bizonyságlevél kiállítására arról, hogy Berény Gergely, a megye jegyzője, akit az ónodi országgyűlés dicatornak küldött ki s aki a szegedi és aradi császári őrség szerb katonái elől szétfutott magyar lakosság adóösszeírását eredményesen el is végezte, még 1710-ben, ahogy Eger ostroma elkezdődött, átallott a császár hitére, letette a hűségesküt Cusani tábornok kezébe s Pestre utazott Pálffy «János tábornagyhoz, szolgálatait neki felajánlani.

48 Másik adatunk Pálóczi Horváth György kuruc komisszárius, felvidéki generalis perceptor-ra vonatkozó tanúkihallgatás. A tanúk szerint Pálóczi Horváth, akinek kezében a bányavárosoktól és megyéktől befolyt adóból nagy összegek s az ország 43 Inqu. Jurát. 923. 44 Pfoc. Octav. 85. Hasonló tartalmú iratok pl. Act. Soll. 530; Inqu. Jurát. 1986; TMand. Jud. 1713. 33. stb. 45 Ld. pl. Inqu..Jurát. 2638. • . . >' . * • 4íi Ld. pl. az Acta Praes. 1504. sz. iratcsomót. 47 Corresp. Ant. 106, 107, 108; ld. még pl. Inqu. Jurát. 434. 48 Mand. Jud. 1714. 123.