Levéltári Közlemények, 25. (1954)
Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.
A Rákóczi-szahadságharc történeti forrásai a Bírósági Levéltárak anyagában 181 per sem található s az 1704—1706 évekből a másik két ítélőmesteri persor czatban sincsenek iratok. Csak 1707-től mutatkoznak újból nyomai a nádori és személynöki ítélőmesterek bíráskodásának: évente egy-két per s az anyag a szabadságharc végéig jelentéktelen mennyiségű marad. Mindez, a fokozottabb anyagpusztulást feltételezve is, nem vitás, hogy .az illető szervek működésének összezsugorodására utal. ; A felszabadult országrészek elvesztésén kívül kétségtelenül fokozták a királyi jogszolgáltatási szervezet nehézségeit a személyi veszteségek is, így a nagytekintélyű kir. személynök, Klobusiczky Ferenc Rákóczi oldalára állása. Klobusiczky visszaküldte a királyi pecsétet, melyet a személynök mint personalis praesentiae regiae in judiciis locumtenens használ, hogy á továbbiakban a Consilium Oeconomicum elnökeként szolgálja a szabadságharc ügyét. Az uralkodó ugyan Horváth Simonchich János személyében új personalist nevezett ki, a királyi jogszolgáltatás felsőbb szerveinek működése azonban a szabadságharc végéig úgyszólván 'teljesen mandátum-kibocsátásra, hiteleshelyi tevékenységre stb. korlátozódott. Az ebből eredő iratok különben megmutatják, hogy bizonyos időpontokban a királyi hatóságok az ország milyen területén gyakoroltak befolyást, de mutatják egyúttal azt is, hogyan ment tovább az élet (t. i. «a hiteleshelyek előtt magánjogi ügyleteit lebonyolító birtokos nemesség \ élete) a szabadságharc válságos éveiben. A felszabadult országrész, Rákóczi Magyarországa, a szabadságharc kezdetén a municipiális bíráskodás felett álló magasabb jogszolgáltatási -szerv • nélkül maradt. Rákóczi kiváló államszervező munkáját, a szabadságharc belső erejét mutatja, hogy e hiány pótlásáról gondoskodás történt. Az 1707. évi ónodi országgyűlés 12. törvénycikke országos ítélőtábla felállítását határozta el. E táblának (Tabula Regni Judiciaria), mely a kir. tábla (Tabula Regia Judiciaria) szerepét volt hivatva betölteni, felváltva Eperjesen, illetőleg Korponán kellett összeülnie, ebben is követve az országos szokást a Felső- és Alsó-Magyarország részéré külön octavák tartása tekintetében. Eperjest, a felsőmagyarországi octavák rendes székhelyét, Rákóczi szilárdan tartotta birtokában, ez tehát az új ítélőtábla számára is megfelelt. Az Alsó-Magyarország részére tartott octavák szokott helyei azonban — mint fentebb láttuk: Pozsony vagy Nagyszombat — nem voltak maradandóan biztosíthatók, így a nyugati részéken más várost kellett kijelölni s erre a zólyommegyei Korpona látszott megfelelőnek. Az országos ítélőtáblának az ónodi országgyűlés által 1707 novemfoer l-re (Eperjesen) kitűzött megalakulása némi késedelmet szenvedett, az ünnepélyes felavatás, a kassai gyűlés határozata értelmében, 1708 március 3-án Korponán történt meg. Az új országos felsőbíróság Szirmay András elnöklete alatt azonnal megkezdte működését, felszólítván a vármegyéket is, hogy a feleket a fellebbezett perek tárgyalására kitűzött időpontról értesítsék. 19 Bár nem tartozik e tanulmány keretébe a szabadságharc által életrenívott magyar felsőbíróság közelebbi értékelése (ez alkalommal a hétsze19 Az országos tábláról á fentiekben elmondottakra nézve ld. a tábla 1708.. márc. '3-án történt felállításairól szóló részletes beszámolót: Kamiarai lt., Lymbus, Series I. Fasc. 90—91., á tábla részére készült (dátum nélküli) utasítást: u. o. Series III., "XVIII. sz., Fasc. 43/b., s Bercsényi Miklós fejedelmi helytartónak a táblához intézett, 1709. febr. 18-án kelt bírói parancsát: Post Advocatos Fasc. 7. No. 17. — Korpona 'ekkor Zólyom megyéhez tartozott (később Hont megyéhez csatolták át).