Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Varga Endre: A Rákóczi szabadságharc történeti forrásai a bírósági levéltárak anyagában / 170–193. o.

182 Varga Endre mélyes tábla pótlására harmadfokú fórumként kijelölt Senatusról sem beszélhetünk), mégis már itt rá kell mutatnunk arra, hogy Rákóczi ítélő­táblája az egykorú kir. táblához képest mennyivel fejlettebb jellegű. 20 A kir. tábla fentebb ismertetett, rendszertelen — alkalmilag összehívott: s különféle hatáskörű törvényszakokon belül történő — ítélkezésénél az; országos tábla évente 6 hónapra tervezett, Alsó- és Felső-Magyarország, között egyenlően megoszló (3—3 havi) rendszeres ülésezése feltétlenül magasabb fokot képvisel. Haladó vonásokat mutat az országos tábla szer­kezete, összetétele is. A királyi tábla elnökét, a személynököt, az uralkodó­nevezi ki; a tábla tagjai, rangsorolásuk szerint: egy főpap, egy báró, az: alnádor, az alországbíró (a nádor s az országbíró familiárisai), a négy protonotarius, négy nemes assessor, az esztergomi érsek két ülnöke s a királyi ügyek igazgatója. 21 A kir. tábla tehát egész összetételében tipiku­san feudális bíróság, retrográd, középkori vonásokkal. Rákóczi táblájánál azonban nyoma sincs a vertikális rendi tagolódásnak, prímási kiváltsá­goknak. A tábla tagjait a megyék küldik ki, a részvétel alapja az ország; egykorú törvényhatóságainak, illetőleg »a szabadságért confoederált Statusokénak képviselete. 22 Természetesen, ez a bíróság is rendi jellegű, tagjai mind nemesek; ezek azonban a szabadságharc ügyét magáévá tett megyei köznemesség képviselői, közöttük rangszerinti tagolódás nincs,. az elnököt és a jegyzőt maguk közül, maguk választják. 23 A tábla szer­kezete tehát határozott előrehaladást jelent a rendiségen belül a viszony­lag demokratikusabb formák felé, sőt bizonyos tekintetben már a polgári: fejlődés irányába mutat. A szabadságharc lehanyatlásával a királyi jogszolgáltatási szervezet, működése ismét kiterjeszkedik az ország egész területére. Ennek meg­felelően a megszakadt iratsorozatok az 1711. évvel újrakezdődnek, a le­csökkent aktaszámú sorozatok anyaga meggyarapodik, de az állagok szer­kezetében az eddig előadottakhoz képest egyelőre változás nincs. E kor anyagának tárgyunk szempontjából való érdékességét a szabadságharc résztvevői ellen az amnesztia dacára indult — már fentebb is látott — különféle polgári perek jelentik: a szabadságharc alatt kuruc katonák és polgári tisztviselők által végzett cselekményekkel kapcsolatban támasz­tott hatalmaskodási és kártérítési keresetek. Ezek, természetesen, a lezaj­lott eseményekre vonatkozó adatokat is tartalmaznak. Ugyancsak a kor forrásanyagát jelentik a rézpénz devalválódásából eredő s általában a szabadságharccal kapcsolatos követelések miatt indult, az egyes soroza­toknál már szintén említett, anyagi természetű pereskedésekre vonatkozó­20 A polgári történetírás nem figyelt fel a kérdés jelentőségére, nem foglalkozott az országos táblával, még kevésbé e tábla s a királyi jogszolgáltatás megfelelő tagor zatának összehasonlításával, pedig ez a szabadságharc államszervező munkájának, a harcoló Magyarország állami szilárdságának felméréséhez el nem hanyagolható té­nyező. 21 Kithonich, Joannes: Directio Methodica Processus Judiciarii stb. Tyrnaviae,, 1619. Caput X. Quaestio 16. A kir. tábla tagjainak ez az összeállítása a XVIII. század második feléig változatlan maradt. 22 Ezt a tábla teljes címe is visszatükrözi: Serenissimi Principis ac pro Libertate Confoederatorum Regni Hungáriáé Statuum et Ordinum Ducis eorundemque Statuumi Inclyta Tabula Judiciaria (másutt Tabula Regni Judiciaria). Kamarai lt., Lymbus, Se­ries I. Fasc. 90—91. 23 Ld. az előző jegyzetben megadott jelzetet.

Next

/
Thumbnails
Contents